Miért kellene a felnőttként/fiatal felnőttként otthon lakó emberkéknek beleadni a rezsibe?

Ha nem te vagy akivel ez történik, akkor viszont fiatal vagy, és nem figyelsz azokra a válaszokra, amelyek esetleg adnak jó választ, de neked az nem tetszik, szóval csak lovagolsz ezen az egy dolgon.

1.,

Örülnek, hogy nem kell tovább annyira szűkösködni, mint eddig,

2., Megakarják tanítani a felnőtt de gyereküknek, hogy a pénznek értéke van,

felősségre,

3., Félrerakják a felnőtt gyereküknek, mert tudják, hogy elköltené ruhákra (több, mint ami tényleg kell) édességre, kis mütyükre...

stb.,

Mi is lenne, ha mindenki otthon maradna, mert hát úgy mégis a felnőtt, de gyereküknek, igazán jobban megéri nem ? Tudod milyen ilyesztő ez egy szülőnek ;-)

Nem mindegy az összeg, és hogy tényleg mennyit él abból fel az illető, de nem kell totálisan kiakadni, hogy elvárnak némi beszállást. SZerintem. Én is adtam, sose találtam problémának minimálbérből. Én még nem tartok ott, hogy kérjek, majd meglátjuk mi lesz.

No,leírom a saját példámat:

Anyukám egyedül nevelt engem és öcsémet 6 éves korom óta.Nagyon szűkösen éltünk,apám sokáig nem küldött gyerektartást sem.Anyu arról mindig gondoskodott,hogy legyen tiszta ruhánk,legyen mit ennünk,és elvégezzük az iskolát.Mindezt minimálbérből és segélyből.Én 21 éves korom óta dolgozom,40.00 forintot hazaadok a havi fizetésemből.25 éves vagyok,de nem akarok elköltözni itthonról,mert itthon megvan mindenem amire szükségem van.Ha albérletbe mennék,a pénzem ugyan úgy elmenne,és még több is,mivel én is minimálbéres dolgozó lettem sajnos.Nem tudnám miből fenntartani magam.Így is túlórázok amennyit lehet,és mégis a legtöbb pénz amit kerestem 93 ezer forint volt.Anyuval ezt évekkel ezelőtt megbeszéltük, két keresetből már azért jobban megvagyunk,és végre neki sem kell annyit kuporgatnia mint régen.Internetet is már csak akkor tudtunk beköttetni,mikor elmentem dolgozni,mert addig nem engedhettük meg magunknak.Szégyellném magam,ha egy fityinget sem adnék haza,jó érzés,hogy legalább ennyivel meg tudom könnyíteni anyukám életét.És nem érzem úgy,hogy ezzel bármiben hátráltatna.25/N

Én is leírnám a saját példámat.

22 vagyok. Apukám 5 éve meghalt, anyukám másodállást vállalt, hogy el tudjam végezni az iskolát. Azóta is 2 munkahelyen dolgozik, hogy meg tudjunk élni. Pályakezdő vagyok, nem kapok sehol munkát és nagyon rossz érzés, hogy édesanyám tart el...

Amint végre lesz munkám, lerakom neki az asztalra a fizetésem felét. Mindenem meg van itthon, és úgy érzem, hogy tartozok Édesanyámnak annyival, hogy ha lesz munkám, akkor megkönnyítem az életét, és nem kell a halálba dolgoznia magát...