A páromnak már van mástól gyereke, Mit csináljak?

Ha a lánytól hallanád a történetüket biztos egész másképp hangzana. Lehet, hogy ott is az volt a fiúnak minden álma, hogy legyen a lánytól egy gyereke.

Fura nekem a párod érzelemvilága. Állítólag örült, hogy apa lesz, most meg simán leélné az életét úgy, hogy semmi kapcsolata sincs a gyerekével.

Azért vigyázz, nehogy pár év múlva te legyél a mostani anya helyében.

Azt meg, hogy van egy babája mástól simán el kell fogadni, hisz' tény. Inkább próbáld őt rábeszélni, hogy törődjön a picivel, az ő vére. Szerinted van olyan, hogy egyik gyerekemet szeretem, mert a mostani páromé a másikat meg nem, mert az anyját már nem szeretem? A gyerekem a gyerekem, akárkitől van ugyanúgy szeretem.

Hány éves vagy? Mert amint egyre idősebb leszel, nagyobb esélyed van olyan pasit találni akinek már van gyereke. Ez önmagában nem olyan nagy probléma :) Bár sokkal jobb, ahol nem kisbabáról van szó, hanem már nagyobb gyerekről, és ahol kialakult kapcsolattartás van az apa és a gyerekek között. Nálatok még semmi nincs, de azt gyanítom hogy lesz. És tudod a gyakorlati dolgok azok, amikből eleged lehet majd később. Ugyanis egy ilyen picike gyerekkel rengeteg gond van, amellett hogy nagyon aranyos. Kezdjük ott, hogy ha most elkezdené látogatni az apja, talán kb 3 éves koráig az anyja nem is engedné hogy elhozza, ergó fél hétvégéket a másik nővel töltené a barátod. Nem hiszem hogy te ennek örülnél. Vagy vele mehetsz, de akkor megint csak a gyerek körül forog a világ, és azt hiszem abból egy óra alatt eleged lenne :) Ez egy nagyon kedves program, de én mondjuk személy szerint a barátommal más programot választanék a rendszeres babázás helyett. Persze más lenne ha az én gyerekem lenne...

Aztán ha már kicsit nagyobb lesz, 3 évtől jöhetnek az apukás napok. Elhozza a kicsit a saját lakásotokba. Amivel alapvetően nincs gond, de hát ugye sok férfi azért nem anyuka, úgyhogy rád maradnak az anyai feladatok, etetés, vigyázni rá, fürdetés stb... Ha saját gyereked nincs, akkor ez roppant fárasztó és idegtépő lehet, nem beszélve arról hogy minden lépésedet egy másik nő figyeli és kritizálja, és majd jönnek a telefonok hogy te milyen szemét alak vagy hogy ezt és így tetted... Meg ugye fegyelmezned sem lesz szabad, mert nem a te gyereked. Apuka vagy a helyzet magaslatán áll majd vagy nem. Sokszor a nem valósul meg, a gyerek neveletlen, rossz, te meg nem tudsz vele mit kezdeni csak eszed a kefét és bánod hogy nem léptél le már korábban.

Ez csak az egyik verzió. De ez mind akkor van, ha ugye az apa csak hétvégi apuka, mert ahol az anya hagyta el a gyereket, ott egy család lesz a nevelőanyjával a kisbaba, és azért az más, szerintem az jobban elsülhet.

Lehet hogy végül is nem lesz kapcsolat a barátod és a gyerek között, vagy csak nagyon sokára, amikor már szinte felnőtt lesz a gyerek. Akkor ilyen problémák nem lesznek.

Ha nagyon oda vagy ezért a fiúért, akkor várj egy kicsit hogyan alakulnak a dolgok. De ha kicsit is bizonytalan vagy egyébként a kapcsolatban, akkor most menj el.

Nekem azért furcsa ez a kérdéskör, mert pont néhány napja beszélgettem egy évek óta (közel tíz éve) nem látott exemmel. Akkor volt egy 10 év körüli lánya, azóta lett még három gyereke a jelenlegi párjától.

A pasi meglepően "könnyem kicsordul a nosztalgiától" érzéssel beszélt rólam, hogy én mennyire jó fej voltam, hogy elfogadtam a lányát, bezzeg a felesége uszítja a lánya ellen és csak a közös gyerekek számítanak.

Én néztem bután, hogy emlékszem a kislányra, egy jó fej kiscsaj volt, alanyi jogon kiérdemelte a szimpátiámat, ugyan miért lett volna bármi gondom vele?? Ha egy hisztis, kezelhetetlen "kismocsok", valószínűleg én is máshogy reagáltam volna.

A férjemnek is van egy lánya, mielőtt megismertem, csak annyitól tartottam, hogy nehogy antipatikus személyisége legyen, mert akkor nehéz lenne tolerálni. Megismertem, nagyon jó fej, szintén alanyi jogon szeretem, plusz a személyisége hasonlít is a férjemére, így elvonatkoztatni se tudok annyira, látom benne az apját is.

Lesz közös gyerek, de a meglevő lány ilyen szempontból egyáltalán nem zavar, fel se merült bennem. A férjemnek más lesz a szituáció, más lesz az anya személye (én), más lesz a gyerek, mert nem a lánya klónját fogom megszülni.

Már csak a korkülönbség miatt se lehet egy lapra tenni a két gyereket. Amikor a közös gyereknek még csörgőt kell rázni, a lányával a slusszkulcsa visszajuttatásán fog egyezkedni. Hogy lehetne ezt összehasonlítani? Egy tizenéves gyereket természeténél fogva máshogy szeret az ember, mint egy babát. Nem jobban vagy kevésbé, máshogy.

Szerintem ezt az is meg fogja erősíteni, akinek ugyanattól az apától van több gyereke. Más a gyerekek személyisége, más az életkora, mások az igényei. Amíg az egyik pimaszul tud mosolyogni és azt imádja benne a legjobban, a másik aranyosan bújik és ez a kiemelendő tulajdonsága. Nem jobb, nem rosszabb, más.

Több gyerekes szülők, erősítsetek vagy cáfoljatok meg!

Ha a párod tőled vár megoldást erre a helyzetre, akkor rossztól várja, neked van a legkevesebb beleszólásod ebbe. Ezt, akár akarta, akár nem, ő intézte el magának, ráadásul egy gyerek nem kiradírozható, az egyszerűen csak van.

Ha a szíved majd meg szakad, annyira nem akarod azt a gyereket, hát az a magánügyed, mert úgy tűnik, az anyja akarta. Maximum lekaszabolhatod azt a csóri gyereket, aki senkinek sem ártott, még neked sem, az ostoba szülei miatt van a világon.

*

megszakad - bocs

Szerintem tipikus lelki reakció. Sok férfinél előfordul, hogy az első gyerek körül van valami "gond", úgyértve elválnak, a nő nehezíti a láthatást, a kapcsolatot, és a férfi úgy tesz, egy idő után, mintha nem is lenne az a gyerek. Valahol saját magát védi a sérülésektől, hogy úgy tesz, mintha nem is lenne. Van ilyen. Párod is hasonló helyzetben lehet, ebből nem hiszem, hogy komolyabb következtetéseket lehetne levonni a majdani közös gyerekekre vonatkozóan.

Szerintem menjetek együtt a gyerekhez, de ne erőltesd neki, viszont legyél partner.