Jól döntöttem, hogy nem engedtem el a fiam?

ismerős helyzet..... nálunk is így volt, én meg pont lesz@rom, legalább nem kell körbeugrálni őket! Azóta egyébként elváltunk, apjuk viszi őket amikor nála vannak a gyerekek láthatáson, hidd el nekem, nőnek azok a gyerekek, és csak azért mert kicsit még nem hülyék, és nagyon is jól látni fogják, hogy mi a helyzet, egy idő után ŐK nem akarnak majd menni!

Hagyd apjuknak hadd vigye őket, Te ne idegesítsd magad azon, hogy nem mennek hozzátok (ahogy mondtam: nem kell őket körülugrálni, kínálgatni), aztán majd eljön az az időszak amikor a gyerek mondja azt: nem megyek! Na, majd akkor pisloghatnak! Hidd el! Szóval, ezen ne rágódj, oxi?

Én se érdeklem a nagyszüleimet, mindig engem tekintettek a rossz gyereknek, semmit se engedtek, mindig csak szidtak, meg ütöttek vesszővel, a legkisebb apróságért is, de nagyon ritkán jöttek látogatni, ha jöttek, mindig csak kötekedni tudtak. Most, hogy felnőttem, engem se érdekelnek, több éve nem voltam náluk, és ne is várjanak, mert nem megyek.

A gyereket nem lehet becsapni, lehet, hogy most még nem igazán tudná megfogalmazni, de nagyobb korban igenis tudni fogja, mit érez pontosan, emlékezni fog. Nem teszel te semmi rosszat, én is kivárnám, ha máshoz el tudnak menni, akkor hozzátok is.