Hogy mondanátok el az öt éves fiatoknak, hogy meghalt az apja?

Húú...

Talán, hogy apa elment, fel a mennybe. De onnan is figyelni fogja, és vigyáz rá.

Így is biztos megviseli, de talán könnyebben elfogadja.

Részvétem.

Szia!

Először is fogadd részvétem!

Nem könnyű helyzet. nem tudom, mennyire vagytok nyitottak a vallás iránt (én nem, de aki igen, annak talán ez a legkönnyebb út), hogy elmagyarázd a kisfiúnak, hogy apa most már "odafentől" vigyáz rá.

Ha nem vagytok vallásosak, akkor sem egyszerű a helyzet. "Hazudni" nem érdemes olyat, hogy messzire utazott vagy másik országban dolgozik, mert előbb-utóbb ahogy nől a gyermek, rá fog jönni, hogy nem mondtál igazat.

Fájni fog a kisfiőnak nagyon, de mindenképpen az igazat kell neki mondani. Nekem a kisebbik lányomat nagyon megviselte amikor az én apám meghalt. Sokszor sírt utána, akkor úgy kezeltem le a helyzetet, hogy beszélgettünk a papáról, sokszor elismételtem: nagyon szeretett téged a papa, és tudom, hogy nagyon hiányzik, nekem is nagyon hiányzik.... felelmlegettünk néhány pozitív emléket, és mindig oda jutottunk (annak ellenére, hogy nem vagyok vallásos): a papa most is nagyon szeret téged, és azt szeretné, hogy jól érezd magad!

Bocs, ha túl nagy hülyeségnek tűnik amit írtam, nálunk így zajlott, amikor a pici gyereknek meg kellett tudni egy ilyen szörnyű hírt.

sok erőt kívánok Neked hozzá!

Részvétem.

Én is nagyon kicsi voltam, amikor meghalt a nagybátyám (elég jóban voltunk). Nekem úgy volt a legkönnyebb feldolgozni, hogy arra gondoltam most jobb neki. Elvégezte a küldetését a földön, most a megérdemelt pihenőjét tölti ott fenn, és nagyon jól érzi magát és azt szeretné, hogy mi is jól érezzük magunkat. Szerintem valami ilyesmit lenne érdemes mondani, a lényeg, hogy tudja, hogy nem ment ő el, csak testileg, de a lelkével akármikor beszélgethet, mert ő hallja a kisfiadat onnan fentről. És biztosítsd őt, hogy az apukája nem szenved, jó neki ott, ahol most van.