Van még így valaki? Hogy bírjátok?

Együtt élünk a párommal. Én mindig délután dolgozom (13:30-22:00), ő pedig 6+2-ben, ami azt jelenti, hogy 6 napot melózik, kettőt otthon van. De az a kettő nem biztos hogy hétvégére esik. Van hogy még vasárnap is dolgozik, ráadásul 3 műszakban. Alig találkozunk, alig vagyunk együtt. Ha délelőttös, akkor már alszik, mire hazaérek, reggel pedig még én alszom, mikor ő elmegy. Ha éjjeles, akkor reggel alszom, mikor hazaér, délután pedig még ő alszik, mikor én indulok. Ha délutános, az nagyon jó, de olyan alig van. Pályáztam már másik helyre cégen belül. Ott állandóan délelőttös lettem volna. Többet lehettünk volna együtt, de sajnos más kapta a helyet.

Nehezen bírom, hogy két hétig csak a munkahelyen tudunk beszélni (egy helyen dolgozunk), már legszívesebben üvöltenék, de nem tehetem.