Ezt elrontottam szerintetek? Mert én nem érzem úgy

Egyedül élek az 5 éves fiammal akinek sok mindent megengedek de mégis tudja hol a határ. Mindig is gyerekes voltam ami tetszik az embereknek, a feleségemnek is tetszett csak történt valami ami miatt csúnyán összevesztünk és most külön vagyunk. Hamarosan elvesztem a munkámat is de igazából kicsit örülök neki:) lenne egy másik ahol szívesen látnak és időben is jobb. Mindig mondom a fiamnak hogy ne hagyja magát senkinek hanem nyugodtan szóljon vagy üssön vissza ha úgy van. Már egyszer behívtak hogy rossz a gyerek utána meg kiderült hogy egy másik már hetek óta cseszegette az enyémet ő pedig "megverte". Lehet hogy nem kellett volna de büszke voltam rá. Szinte mindent együtt csinálunk és mindent megbeszélünk amit lehet. Elmondja nekem a szerelmi gondjait és néha segítséget kér :). A haverjaim az ő haverjai is, ők is sokmindent megtanítottak már neki. Nagyjából hagyom hogy úgy öltözzön ahogy szeretne, ő választja ki hogy milyen ruha kell neki (a legtöbb haverom "szakadt rocker" ahogy mások nevezik..ugyhogy :D).

Felkészülök arra is hogy milyen lesz ha idősebb lesz. Ha rossz lesz akkor majd kicsit keményítek. De én nem akarok olyan apa lenni mint amilyenből sok van...inkább haverja is akarok lenni akire bármikor számíthat. Az én faterom is egész jófej csak én megpróbálom úgy csinálni hogy amit nem szerettem benne azt máshogy csinálom mint ő. Még mindig számíthatok rá de lehetne jobb is a kapcsolatunk. Néha megkapom mások véleményét hogy én is egy nagy gyerek vagyok és ő is olyan hülye lesz mint én. Vannak olyanok akik kiállnak mellettem és szerintük jól csinálom. Most nem tudom eldönteni. Én nem érzem úgy hogy elrontottam. Szerintetek?

30/F