Ez már kibírhatatlan! Nem tudjuk hogy merre és hogyan lépjünk? Nagyon hosszú történet.

Barátommal 2 éve vagyunk együtt. Fél éve kb ott lakok náluk, mert itthon összevesztem családdal, meg kevés is volt a hely, mivel legidősebb tesóm ideköltözött lányával. Szóval barátom mondta hogy menjek hozzájuk. Még iskolába járok, idén végzem. Csak a családit kapom magam után, illetve néha eltudok menni szóró lapozni meg ilyen apróbb munkák, azt a pénzt én oda leadom. De napközbe ugye nem vagyok ott, ha hamarabb végzem suliba, hazajövök anyuhoz, és együtt megyünk barátommal hozzájuk. Ezzel még nem is lenne úgy gond. De anyja már egyre elviselhetetlenebb. Barátom keres kb 100 ezer körül, van amikor többet, annak a 90%-át odaadja anyjának, csak annyit hagy, hogy azért ha szükségünk van valamire akkor megtudjuk venni, meg a telefonszámláinkra (4-5ezer ft) Már többször összevesztek pénz miatt, mert rengeteg olyan eset volt, hogy hónapokkal el volt maradva számlákkal, pedig mindig megkapta rájuk a pénzt. Már több mint 3 éve csinálja ezt barátom, hogy ő nem tud elindulni az életbe, mert nélküle éhen halnának az anyjáék. És az a legszomorúbb az egészbe, hogy anyja ezt fel is használja, még direkt! sajnáltatja magát. Most hétvégén volt egy olyan eset, hogy fent volt barátom anyja facebookján mert ott van egy játék amin játszik. Anyjáék meg Pesten voltak, és írt anyja barátnője a chaten. Mi nem tudtuk hogy ők is fent vannak rajta, ezért írtunk, és utána elkezdte anyja írogatni a bnőjének, hogy mert mi ellenőrizzük őt.. Pedig nagyon nem így volt. Barátom ezen nagyon kiakadt. Elkezdett veszekedni anyjával. De anyja nem látja be, hogy igaza van. 3 éve nem dolgozik szinte, most volt fél évig munkája, fennt volt pesten, mi itt voltunk a házba, de akkor is lekellett adni a pénzt. Most felidegesítették munkahelyén kb 2-3 hónapja hazajött, és nem az volt az első dolga, hogy munkát keressen, hanem hogy ő lefog jelentkezni a munkanélkülibe. Mindenki keresi neki a munkát, de neki semmi se jó. Összevesztek, szombaton, hazajöttek anyjáék vasárnap, és úgy csinálnak mintha mi sem történt volna. Nem beszélgetnek velünk (engem személy szerint most gyűlölnek mert barátomnak adtam igazat), szóval nagyon kínos így ott lenni, de máshova meg nem tudunk elmenni. Elmennénk albérletbe, de pénteken már leadta barátom a pénzt, úgyhogy nincs semmink, mert anyja már állítólag befizette a csekkeket. Én már nagyon tanácstalan vagyok, nem tudom, hogy hogy lépjünk ki ebből az egészből. Mert már nem ez az első eset, hogy megsajnáltatja magát, és mi azért nem megyünk el onnan, most nem szeretném, hogy ez legyen, mert barátommal mi is rengeteget veszekedünk ezmiatt, mert ő mindig megsajnálja, és akkor ez megy hogy pár hétig minden rendben, és kezdődik elölről.