Mit tegyek eben a szituban? Elég hosszú történet.

5éve vagyunk együtt a férjemmel, másfél éve házasok. Igazából se veled, se nélküled a kapcsolatunk. Nagyon sokat vitázunk, aminek ez az oka, hogy mindketten makacs és önfejű emberek vagyunk. Ő 15évvel idősebb nálam, és eddig mki kinyalta a "seggét" én meg erre nem vagyok hajlandó. Természetesen főzök, mosok, takarítok, de azt gondolom, hogy neki sem esik le az aranygyűrű az ujjáról, ha megcsinál néhány dolgot. Szóval tavaly év vége felé nagyon sokat vitáztunk, folyamatosak voltak az üvöltözések, és ujabb hullámvölgybe került a kapcsolatunk. Nem bíztam benne, mert kiderült, hogy felbukkant egy régi kolleganője (6éve dolgoztak együtt) és folyamatosan tartják a kapcsolatot. Velem elutasító volt, nem éreztem a szeretetét, hogy közeledne felém, szinte hozzám se nyúlt és nem csak szexuálisan, hanem sehogy. Szóval ebből folyamatos viták voltak, de egy nap leültünk és megbeszéltük, hogy mit kellene tenni, mert nem akarunk válni. Erre kb 2napra az én drága férjem úgy jött haza, hogy válni akar. Mondom, jó, ha ezt akarod legyen! Annak ellenére, hogy én próbáltam változni, ezt ő is elismerte, csak neki már tele lett a töke az egésszel. Összepakoltam a cuccaim, hogy visszamegyek anyuékhoz. Ő egy szóval nem mondta, hogy ne menjek, sőt éjfél fele, leült skype-olni a nővel. Erre természetesen mégjobban berágtam, hogy akkor csakazértis megyek és elhoztam mindent ami az enyém. Pár nap múlva beültünk egy kávézóba, ahol közölte velem, hogy a nő otthon bejelentette, hogy válni akar és mivel nincs hova mennie a gyerekkel ezért oda költözik. Erre teljesen kiakadtam. hiába mondtam neki, hogy nem normális, ő csak azért is csinálta, hogy engem bántson. Utólag azt mondta, azért tette, mert nem harcoltam érte, hanem csak úgy szó nélkül eljöttem és bántani akart. Ezután ment az adok-kapok én elmentem randizni, az orra alá dörgöltem, persze nem látott a féltékenységtől... aztán rájöttem, hogy már nem óvodások vagyunk és hagytam az egészet a francba. Erre elkezdett keresni... Jött a munkahelyemre, szenteste is inkább velem volt, mint otthon. Kitalálta, hogy ő mennyire szeret és hiányzom neki, és a csajt elküldte a fenébe 1hónap után. Leültünk újra, megbeszéltük a dolgokat, azt mondta, hogy tudja, hogy nagyon szar döntést hozott, ezzel együtt azt gondolja, hogy kellett nekünk ez a pár hét külön, bár azt beismeri, hogy ezt nem így kellett volna. azóta próbál változni. Látom rajta, hogy igyekszik, de nem tudom.... A csaj folyamatosan írogat neki, egy igazi elmebeteg... Még apukámat is felhívta... A volt férje is próbálkozik összeugrasztani minket, szóval kicsit hibásak mindketten. Érzem rajta, hogy megbánta és hogy sokat változott, hogy jobban figyel rám, próbál a kedvemben járni, sokkal többet törődik velem, de ott az a de... Bennem van a tüske és apámék is állandóan azzal nyaggatnak, hogy fiatal vagyok még, hogy vele éljem le az életem, mert nem érdemel meg. Úgy igazából nem érdekel mit gondolnak, mert sosem azt csináltam, amit ők akartak, vagy mondtak, de kétség van bennem. Vajon mikor teszi meg újra? Hogy vállaljak így családot??? Majd megint jön egy zizi a fejében, és gyerekkel együtt elhagy??? Persze én is hibás vagyok sok mindenben, nem áltatom magam a nem létező tökéletességemmel, de azt gondolom teljesen más lett volna a szitu, ha azt mondja: "figyu, ez így nem megy, legyünk külön egy darabig és meglátjuk mi lesz és hogy mit akarunk". Ezzel nem lett volna gond, de ezzel, hogy 3nap után odaköltöztet egy idiótát, ezen nem tudok túllépni. Most minden jó, mégis folyamatosan az van bennem, hogy nekem ez így nem kell. 27vagyok még tudok olyan férfit találni aki tisztel és akivel nyugodtam családot alapíthatok. Vagy adjak neki egy esélyt??? Eddig bizonyított, de még csak két hónap telt el... Fogalmam sincs mit csináljak! Csak zavar van a fejemben, mert szeretem őt és akarom a házasságunkat, de nem mindenáron!