Legszigorúbb gyerekkori büntetésed/büntetéseid? És miért kaptad?

Huuu....nem voltam rossz gyerek, szóval pofon meg ilyeneket nem kaptam.

Egyszer 6. osztályban 1 hónapig nem nézhettem TV-t, elvették a könyveimet és a játékaimat, mert 3-ra álltam matekból.

Aztán egyszer 1 hónapig el voltam tiltva a barátnőmtől, mert ő csúnyán beszélt :D

De úgy kb ennyi.

Voltak kisgyerekként meredek dolgaim, de ezek egy részét megúsztam. Másfél éves lehettem, a kanapé feletti ablakot nem nyitották ki, mert fel tudtam mászni odáig. Egyszer mégis ott szellőztetett anyám, nekem ezzel egyidőben támadt az a jó ötletem, hogy bújócskázok. Elbújtam a falra nyíló fürdőajtó mögött és lapítottam.

Anyám lábon kihordott két infarktust, nem mert lenézni a másodikról, gondolta ott fekszem vérbe fagyva. A büntetést megúsztam, annyira örült, hogy egyben megtalált.

3 évesen meg világgá akartam menni (kalandvágyból), a második szomszédig jutottam, aki azonnal feltett a robogójára és hazavitt. Anyám fakanállal várt a kapuban. Állítólag forgattam a szemeimet, tudtam, hogy nagy baj van. Amikor odaértem, Shrek macskája szemekkel megkérdeztem, hogy "Anya, itt fogsz főzni a kapuban??"

Annyira elkezdett röhögni, hogy megúsztam a verést, de egy órát térdeltem a sarokban és gondolkodtam a világgá menésen :)

Egyébként anyám szokott verni néha, rossz jegyek vagy nem tisztelettudó viselkedés miatt. Az arányérzéke nem mindig működött, így elérte, hogy lány létemre, 14 évesen már eléggé erősnek éreztem magam hozzá. Egyszer amikor kezet emelt rám, elkaptam a karját, hátracsavartam és nekinyomtam a falnak, hogy most dönthet, vagy békén hagy, vagy verés helyett verekedés lesz. Többet nem bántott.

Apám egyetlen egyszer kevert le egy pofont egy kamaszkori beszólás miatt. Egyrészt a fal adta a másikat, másrészt sokkal hatásosabb volt, mivel előtte soha nem bántott - se utána. Ő a szemével és a hangjával tudott nevelni, ha csúnyán nézett, már nagyon féltem, ha felemelte a hangját, akkor már menekültem. Ehhez soha nem kellett bántania, ő egyszerűen kivívta a tiszteletemet.

Nekem a legdurvább: 12 éves koromtól kézzel mostam magamra 16 éves koromig. Akkoris csak a cukrászati ruháimat mosta anyukám.

Valahol nagyon igaza volt, mert mindíg az ágy alá tömtem a tiszta ruháimat, meg begyűrtem a szekrénybe. Nem tiszteltem a munkáját.

De kollégiumban nagyon jól jártam vele, szinte mosodát nyitottam, mikor megtaláltam a negyediket a régi centrifugát és elkértem. Míg minden lány hatalmas utazókkal cihelődött haza, nekem elég volt az iskolai hátizsákom pár könyvnek.

továbbá ötven forint volt egy felső folttalanítása vagy átmosása (izzadság esetén)

A nadrágok 100forintért tiztultak, a zoknik 10 forint/darab áron lyukmentesedtek! más bugyiját nem vállaltam. De nagyon jó biznisz volt!

Legszigorúbb... Inkább leírom azokat, amik maradandó nyomokat hagyott bennem:

Strandon a földhöz vágtam magam vízi lufiért, kb. 4 éves lehettem. Apám adott akkora pofont, hogy egyből magamhoz tértem.

5-6 évesen mamámtól nyári ruhát kaptam karácsonyra, amiben szünet után el akartam menni oviba. Kivágtam a hisztit, nem akartam átöltözni, apukám lekevert egyet, utána szó nélkül átöltöztem.

Kb. 10 éves voltam, testvéremmel a nagyszüleinknél voltunk egy nyáron, mennünk kellett krumplit szedni, nem akartunk menni és elvertek minket vesszővel.

Egyszer apukám elvert szíjjal, de nem emlékszem, hogy miért 10-12 éves lehettem.

15 évesen a szomszéd fiúnál aludtam (tulajdonképpen semmit se aludtunk, mert beszélgettünk hajnalig), apukám úgy megvert, hogy alig tudtam felkelni a földről.

Anyától is sokszor kikaptam ezekhez képest apróságokért, azokat nem is vettem komolyan, 1-2 pofont gond nélkül kinevettem. Mikor kicsi voltam, mindig felmásztam előle a szekrény tetejére, hát egyszer olyan ügyesen vett le, hogy betört az orrom. De az véletlen volt. Utána leszoktam a szekrényre mászásról. Nagyjából ennyi. Bátyám egyszer véletlenül (tényleg véletlen) fejbe dobott egy kővel úgy, hogy felrepedt a fejemen a bőr, össze kellett varrni. Apukám úgy elverte, hogy tovább volt otthon, mint én. Még a csokimat is nekiadtam, úgy sajnáltam szegényt. Akkor én 9, bátyám 14 éves volt. Egyébként jóban vagyok a szüleimmel - mióta elköltöztem otthonról. 24/L

Értem már miért van annyi ideggyenge ember... Elég sok embert vertek/nek otthon.

Én a magam részéről sosem hagytam. Ahogy most sem hagynám. Kiálltam magamért és az érdekeimért. Nem hagytam elnyomni magam.

Ez volt... jópár éve.

20/F