Apám mért csinál minden kicsi problémából hatalmasat? (lent. )

Év elején valamikor betört a számológépem kijelzője. Mondom magamban nem mondom el neki,mert alapból hamar a plafonon van az öreg,erre ma megtalálta(mert nem dobtam ki) és tökre fel kapta a vizet, hogy mi történt vele meg stb., és nem hiszi el, HOGY BAROMIRA NEMTUDOM!

Hiába próbálom elmagyarázni neki hogy hogyvolt,csak csóválja a fejét,hogy "áááh ezt nem hiszem el,kamuzol"........

Szerdán baromi rossz napom volt,minden balul sült el(és ez sajna nagyon megviselt) erre ezzel vár: "Mért vagy ilyen búvalb@szott?"

Mondom neki mi történt, erre "Hát amikor én ilyen idős voltam,nekem nem voltak ilyen gondjaim.."

Ez volt az a mondat amikor elszakadt a cérna. Ledobtam a táskáma földre,és elkezdtem mondani "Persze,mert te olyan tökéletes ember vagy, hogy neked sosincs szar napod, minden überkirály, és fülig ér a szád, de ha nekem van ilyen napom,már probléma,és egyből szívózol vele!"

Ami ezután történt,nem mondanám el,mert gondolom kilehet következtetni...(nem vert meg, csak lehúzott egy pofont,ellökött,és bement a szobájába...én meg mivel baromi ideges voltam, amivel nemtudok semmit kezdeni..-sírtam.)

Minden munkámban a legapróbb hibát is akkorává fújja, hogy az nem emberi...

Elegemvan már ebből,beszélni meg nem merek vele erről,mert a végén én húznám a rövidet.

Apám 63 éves,én 16/f vagyok. Lassan kezdek bedilizni, mert ezt már nagyon nem bírom.

Bocsi hogy ilyen hosszúra sikeredett, de ezt muszáj volt leírnom...