Miért reagálnak így?

Nálunk (szüleim) mindig is elég konfliktusfelvállaló volt a légkör. Előfordultak veszekedések, néha paprikásak is, de a végén valahogy minden esetben kompromisszumot kötöttek vagy bocsánatot kértek egymástól. Gyerekként se zavart különösebben, főleg, hogy néha már-már burleszk kategória volt, amikor a veszekedés közben humoros be-beszólogatásokkal "oltották egymást", néha valamelyik hűdemérges fél el is röhögte magát.

Ebben nőttem fel, gondolom a konfliktuskezelést is hozta magammal. Férjemmel szintúgy nem térünk ki, még akkor se, ha nálunk is paprikásabb a vita. Viszont ő is partner és utána mindig megnyugtatóan rendezzük sorainkat. Ebben egymásra is találtunk, hogy inkább öt perc kiabálás, de legyen megnyugtatóan rendezve a dolog, minthogy a szőnyeg alá söpörjük a gondokat. Haragot ezért nem is szoktunk tartani.

Szüleim korábban és most is simán vitatkoznak előttem/előttünk, bár a közös nevezőt se takargatják.

Legutóbb a férjemmel pont a szüleimnél tett látogatás alatt vesztünk össze valamin. A szüleim próbáltak közbelépni, hogy ne veszekedjünk. Mondtam, hogy egyrészt nem fogjuk megenni egymást, másrészt a két személyes vita hadd ne legyen négy személyes, lerendezzük rövid időn belül.

Most a vitás helyzeteket emeltem ki, természetesen nem azt jelenti, hogy akár a szüleim, akár mi napi szinten vitatkoznánk, néha előfordul.

A szüleim is 30 éve élnek boldogan egymás mellett, a vitáik nagy része is vagy az én nevelésemmel voltak kapcsolatosak (sajna adtam rá okot, főleg kamaszként :)), vagy csip-csup dolgok, mint a "ne oda tedd a bögrét, mondtam már".

Nem értem, hogy ha náluk se okozott fennakadást ez, akkor miért próbáltak közbelépni nálunk?

Azt ők is láthatták, hogy egy konkrét témán vitatkoztunk, nem válással fenyegetőztünk vagy személyeskedtünk.