Ezt mások hogyan kezelik? Ez a rohadt pénztelenség és az állandó munka kikészít, már alig beszélgetünk itthon.

Bele persze, de ilyen az élet, aki itt az országban talpon akar maradni és megélni, az vagy kidolgozza a belét, vagy lop, csal, hazudik.

Az egyetlen remény csillag jelenleg, ha elhagyjátok az országot. Mi is ezt fogjuk tenni, mert itt nincs jövőnk. Pályakezdőként engem sehol nem alkalmaznak hiába van felsőfokú végzettségem, a párom meg 90 ezer forintért dolgozik, amiből megélni se tudunk.

Így a döntésünk az volt, hogy megyünk, nem tűrjük tovább ezt a lehetetlen helyzetet.

A gépezés és filmezés pont azt a napi 1-2 órát viszi el, ami értelmet adna az életnek.

A pénztelenségen és a munkán nem feltétlen lehet változtatni, de ha igényetek lenne a tartalmas együttlétre, azt meg tudnátok oldani. A boldogság meg abban van, nem abban, hogy 100 vagy 120 ezret keresel egy hónapban.

Nézzetek a jövőbe és vegyétek úgy, hogy ez most egy átmeneti rossz, amit ki kell bírni. A tanulásba fektetett energiád meg fog térülni forintosítva (eurósítva, dollárosítva, stb :)) is. Azt a maradék 8 hónapot még próbáljátok meg kibírni és lebegjen a cél a szemetek előtt.

A férjemmel pont egymás után szokott lenni a vizsgaiőszak és mindketten olyanok vagyunk, hogy a stressztől nem lehet hozzánk szólni. Ilyenkor két-három hónapig félévente mi is csak fizikailag vagyunk együtt, egyikünk görcsöl a könyvek felett, a másik lábujjhegyen kerülgeti. De megbeszéltük, hogy ez ezzel jár, nem vonunk le belőle más következtetést, kibekkeljük. Eddig jól működik.