Ennyire beleélte magát, hogy majd egyszer közös életünk lesz?

A barátommal 5 hónapja vagyunk együtt. Hétvégén, amikor együtt voltunk, elmesélte, hogy amikor ment hazafelé a boltból, látott egy háromtagú családot. Apuka, anyuka, kisfiú. Egyből azon kezdett fantáziálni, hogy milyen jó lesz, amikor majd mi ketten összeházasodunk, és hogy fog örülni amikor bejelentem, hogy terhes lettem, meg hogy fog idegeskedni amíg a szülőszobán vagyok...Persze, ezeken már én is gondolkoztam, de úgy vagyok vele, hogy semmi sem tart örökké. Bármi történhet, ami miatt véget érhet a kapcsolatunk, ezért nem is gondolkozom házasságon, stb.-n, de van egy olyan "sejtésem" hogy jövőre el is jegyez. Szeretem nagyon, és érzem, hogy vele tényleg jó lenne, de annyira fiatalok vagyunk! Amikor arra gondolok, hogy 18 évesen az ember úgysem találja meg élete párját, a szüleim jutnak eszembe. 15 éves korukban szerettek egymásba. 3 évig nem volt köztük semmilyen kapcsolat, aztán apám udvarolni kezdett, és 25 évesen összeházasodtak, anyám 2 hónapos terhes volt a bátyámmal. Én szeretném, ha a barátom lenne a férjem, és a gyermekeim apja, elég komolynak érzem magam ahhoz, hogy el tudjam dönteni. Sok fiú volt, akik akartak velem járni, de mindegyiküket elutasítottam, mert nem volt meg bennük az a valami, ami elvarázsolt volna. A mostani barátomban megvan. (az előzőben is megvolt, de ő megváltozott, és egy bunkó lett, hálistennek jóideje nem is hallottam felőle) Szerintetek lehetséges az, hogy 18 éves korunk ellenére együtt maradunk? Én nem akarom "kiélni" magam. A barátommal is nagyon jó együtt bulizni, a szexről meg annyit, hogy bőven elégnek tartom hogy eddig 2 fiúval voltam. Vélemények, tanácsok?

18L 18F