Hogyan lehet "beletörődni", hogy szinte alig látom a férjemet? Kinek hogyan sikerült?

Sia!

Én pl.minden nap(általában heti 4 vagy 6 nap) ilyenkor érek haza és reggel 4kor már megyek is el itthonról.Sajnos a Párom is elég sokat dolgozik,általában ő 7re megy(tehát hajnalban aludni látom jó esetben) és 5ig minimum dolgozik,aztán haza jön és éjszakára(7től vagy 8tól) ismét megy vissza dolgozni.Tehát mire haza érek megint nincs itthon.Aztán amikor éjszakázott és reggel haza ért,az a nap szabad aztán megint.

Jó,nem minden nap,de elgé sűrűn ez van.Ha meg nem megy éjszakára,akkor este 7-8kor ér haza,az se sokkal pozitívabb.

Hogy viseljük?Nagyon nehezen.De egy szavunk se lehet a másikhoz,mert mindketten elég sokat és sokáig dolgozunk.

Örülünk,hogy van hol.Nem fizetik agyon,de a mai világban szerintem semmit.

Annyit azért "bevetettünk"hogy ha nap közben nem is,de este felhívjuk a másikat,hogy van,kaját vitt-e,ha van erőm,akkor főzzek-e,milyen ruhákat kellene a sok közül végre kimosni vagy ilyesmi.Ez oda-vissza így van.

Hétvégén ált.itthon van,de akkor meg én dolgozok.

Mondják,hogy hozzá lehet szokni,nekünk ez nem ment,valószínű,hogy ha lesz lehetőség,akkor keres mást a Párom(én szeretem,amit csinálok,azzal semmi baj,de ha egyikőnk már fix munkaidőben dolgozna,az sokat jelentene)

Addig is várunk türelmesen és beszéljük néha,hogy milyen jó lesz végre egyszer,ha lesz másik munkája,mivel tudjuk majd el tölteni az időt,ilyenek.

Meg ha együtt is vagyunk,akkor se veszekedünk legalább,mert értelmetlen.

Van abban valami biztos,hogy a hosszú házasság titka,de szerintem ahhoz nem ez kell...

Ááááááááá!!!

Miért kell a hiányzik szót 3-szor is "j"-vel írni??

Sok szabadidőd, menj el, tedd le az érettségit legalább...

Amúgy az én férjem is rengeteget dolgozik, hétvégente is, sajnos mi is keveset vagyunk együtt, nem vagy egyedül ezzel a problémával.

Foglald le magad, ne a férjed legyen a "napi programod".