Jogos volt apám levele?

Jó fej apukád lehet :-)

Teljesen igaza van, nem kér semmi teljesíthetetlen dolgot. Az különösen tetszik, hogy nem az ötöst akarja, megelégszik a hármassal is.

"Ha netán nagymamádat próbálod megfűzni, hogy engedje a gépezést, akkor az ő egzisztenciális helyzetét kockáztatod" ezen kívül, ami kicsit durva volt, nagyjából klassz a levél, kiegyensúlyozott ember az apád. Egyébként a tudományos magyarázata, hogy 17-18 éves korban megváltozik a gondolkodásunk: a homloklebeny fejlődése, ami egész 30 éves korig tart. én is észrevettem, hogy 9, 10.ben még komolytalan volt az osztályom, és az volt a menő, aki nem stréber volt, 11. elejétől viszont megkezdtünk megkomolyodni. Nem azért, mert az ember "rájön", hogy tanulás nélkül nem ér semmit(bár sokan ezt mondják, érdekes, hogy mindenki "rájön"), nem: ez a homloklebeny fejlődésének köszönhető. És így beáll egy bizonyos értékrend, egy bizonyos világnézet, ami nem a buli körül forog, hanem a felelősségvállalás, az előretervezés, és a pályaválasztás foglal benne fontosabb szerepet.

egy kis érdekesség a homloklebenyről(mondhatni 1ik legérdekesebb összefoglaló, amit valaha olvastam):

[link]

"Kedves Xxx!

Rendkívül gyenge gimnáziumi eredményeid szégyenbe hoznak valamennyiünket."

Szerintem csak téged, de ez éppen elég.

"Ez az állapot nem tartható fent többé, mindenképpen javítanod kell."

Igaz.

"Nincs elnézés..."

Gondolom korábban még volt, így egy idő után korrekt.

"...nincs megértés, nincs bocsánat!"

Tudtommal Isten megértésre és megbocsátásra tanít (azért hozom példának, mert láttam, hogy Biblia olvasásról is szó esik). Ezt inkább az indulat eredményének látom.

"Eddig volt, csak az volt! Visszaéltél vele, illetve nem éltél azzal a különleges ajándékkal, hogy bizalmi légkörben neveltek szüleid."

Nem tudok hozzászólni, nem ismerem a pontos helyzetet. Biztos van benne igazság. Gondold át, mennyire mersz a problémáidról beszélni a szüleidnek, az szerintem jó mércéje a "bizalmas légkörnek".

"Mostantól személyes sértésnek, velem szembeni tiszteletlenségnek, szeretetlenségnek tekintem azt, ha ilyen rossz jegyeket szerzel az iskolában. ELÉG!"

Indulatból származó bűntudatkeltés. A sértődés amúgy is az. Persze édesapád is ember, próbáld megérteni (nem azért írom, hogy haragudj rá). De ennek így nem sok értelme van.

"Eredménytelenséged, folyamatos kudarcaid (kivétel nyelvvizsga) nem gyenge szellemi képességeidben keresendők. Ha Te úgy gondolod, hogy az ok az, hogy szerény képességű vagy, akkor elsősorban magadat, másodsorban minket alázol meg. A butaság enyhítő körülmény, a dolgokat megmagyarázó tény lehetne, de hál' Isten: nem igaz a Te esetedben. Nem vagy hülye, nem gyengébb a képességed, mint másnak!"

Ha úgy érzed, hogy gyenge az önbizalmad, abban bizony neveltetési problémák is lehetnek, édesapád szigorát nézve közrejátszhat ez is. Megint azt mondom, hogy ne érezz haragot a szüleid iránt, senki sem tökéletes, ők sem.

"A Te KÖTELESSÉGED a tanulás, tehát nem szívesség, nem holmi kegy, vagy ajándék nekünk. Én dolgozom, megpróbálom a céget eredményesen vezetni, profitot termelek, melyből eltartom a családomat és másokat, Édesanyád vezeti a háztartást, gyermeket nevel, gondoskodik itthoni kényelmünkről, te pedig TANULSZ. Ezek a szerepek, ezeket kell játszani! Fogadd el, hogy ez így van jól, mert a jövőd, a boldogulásod függ tőle, hogy mennyi tudást sikerül begyűjtened."

Egyetértek. Ami a szerepeket illeti, nagyon is: az élet egy színházasdi. A te korodban még nem te döntöd el, melyik maszkot veszed föl, később már igen. Jó dolog megtanulni levetni őket, ha csak kis időre is.

"Segítségül, hogy jobban tudj összpontosítani a tanulásra az alábbi intézkedéseket hozom:

- Tanulási idő alatt TILOS a televíziónak bekapcsolva lennie!

- A iphodat a közlekedő üveglapjára helyezed a tanulási idő alatt, hogy nehogy kísértésbe ess és tanulás helyett a telefonodat nyomogasd."

Ha másképp nem megy...

"- Számítógépes játékot még szabadidődben sem játszhatsz."

Nem tudom, miért. Eltiltani valakit kedves szórakozásától nem szerencsés büntetés, nálam speciel azt érték el, hogy minden vágyamról lemondtam (hogy ne élhessenek vele vissza). Most már ők sajnálják, hogy szinte szerzetesi életet élek.

"Egyéb, nem kötelező, de javallt dolgok:

- Naponta néhány mondat Biblia olvasás"

Nem tudom, hogy a személyes hitednek mennyire tesz jót, ezt neked kell látnod.

"- Időnként reggeli ima az iskolában"

Szerintem a belső kapcsolat Istennel nem helyhez és időhöz kötött, de tényleg hasznos lehet - feltéve, ha ezt fontosnak érzed. Ha szívből teszed, az kb. olyan, mint amikor leveszed az összes maszkot, amikről korábban írtam. Ha csak kényszerből, akkor nincs értelme.

"- tisztaság megőrzése (biztos érted)"

Korrekt.

"- korábbi kelés, bőséges reggeli"

Egészséges, bár sohasem értettem, hogyan tud enni aki nem éhes.

"- napi 8-9 óra alvás,"

Oké. Ha arra gondol, hogy nem kevesebb, és nem arra, hogy nem több. De biztosan úgy érti. :)

"- szórakoztató könyvek olvasása"

Valóban nagyon hasznos, és sokkal értelmesebb, mint a tévé.

"- itthoni sportolás (futógép, súlyzó, haspad)"

Alkat kérdése is, bár nem árt. Én inkább sokat sétálok a szabadban.

"- segédkezés a házban és ház körül"

Rendben, csak tisztázzátok, kinek mi a feladata, hogy ne legyen félreértés/fölösleges szemrehányás. Ami a te részed, azt végezd el rendesen, ha soknak érzed, beszéljétek meg.

"- valami értelmes időtöltés, esetleg tanfolyam, szakkör."

Csak férjen bele tanulás mellet. De ha sport, esetleg kiválthatja a házi sportot. :)

"A fenti szigorú intézkedések mindaddig érvényben maradnak amíg kémia tantárgyból legalább 3-as jegyet nem szerzel, amíg a történelem, nyelvtan átlagodat nem javítod, az ének átlagodat legalább 3-as szintre fel nem hozod. Mindezeket úgy kell elérned, hogy közben nem rontasz egyetlen tantárgyból sem. Ezek együttes teljesülése esetén oldódig fel a tiltás."

Korrekt, hogy van egy szempont. Nálunk nem volt, és még ma is úgy érzem, hogy érvényes (hiába tudom, hogy 30-hoz közeledvén hülyeség ezt hinnem), és egy vizsganapon enni sem bírok. Ami az éneket illeti, nem tudom, hogy éneklés, vagy elméleti tárgy (zenetörténelem). Utóbbi esetén megértem, előbbi esetén alkati kérdés.

"Ha bármelyik tiltó intézkedést megszeged, annak nagyon súlyos következményei lesznek."

Egy békés hangulatban történő megbeszélés sokkal eredményesebb. Jóllehet, nem tudom, hogy korábban volt-e rá példa, ha ez a sokadik kérés, akkor megértem.

"Ha Édesanyád jóságát kihasználva, esetleg nála megpróbálod elérni, hogy oldja fel ideiglenesen a tiltásokat, akkor nagyon sokat kockáztatsz vele, ugyanis édesanyád és az én kapcsolatomat rontod."

Valóban ne használj ki senkit. Az viszont, hogy szüleid kapcsolatát rontod, nem igaz. Ha édesapád arra gondol, hogy szembeszáll édesanyád engedékenységével, azzal ő rontja a kapcsolatot (ha nem megfelelő módon teszi - lehet azt megértéssel, akár hármótok közti békés beszélgetéssel is).

"Ha netán nagymamádat próbálod megfűzni, hogy engedje a gépezést, akkor az ő egzisztenciális helyzetét kockáztatod. Remélem érted?!"

Legalábbis édesapád szemében. De valóban ne használj ki senkit, egyszerűen nem éri meg.

"A kemény intézkedéseket kizárólag a Te érdekedben hozom. Gondolom tudod, hogy mindennél fontosabb vagy számomra Te és a testvéreid."

Ezt el is hiheted neki.

"Nem hagyom, hogy középszerű, kallódó, becstelen ember váljék belőled."

Ez nem (csak) a tanulmányi eredménytől függ, de mindegy. Petőfi is megbukott költészettanból.

"Ha az intézkedések nem válnak be és folytatódik a rossz sorozat, akkor az azt mutatja, hogy kudarccal jártam."

Ez igaz. Ilyenkor kell neki is magába nézni, hogy hol rontotta el. Mert erről a szituációtól nem csak te tehetsz.

"Remélem nem lesz így, de ha mégis, akkor le fogom abból vonni a megfelelő következtetéseket."

Ámen!

"Ragadd meg a lehetőséget és tanulj xxx!"

Tanulj, amíg teheted.

"Szeretettel ölel: Apa "

Tényleg szeretettel, ezt hidd el neki.

Leírtam a személyes meglátásaimat, ami nem azt jelenti, hogy szembe kell fordulnod a családod akaratával (ha ezt teszed, első lépés, hogy elmész hazulról és nincs siránkozás - család=szabályok), hanem hogy tudd, nem csak te vagy a hibás. Az ilyen szigor önbizalomhiányhoz vezethet, ráadásul tudom, hogy az iskolai követelmények is igen erősek, megértem, hogy nem könnyű. Nálam anno a 3-as jegy is rossznak számított, szerencsére később a szüleim is megértőbbek lettek (igaz, én is jobban tanultam), noha a iskolát egy életre megutáltam.

Amikkel nem értettem egyet, azok a saját véleményeim, de mindannyian emberek vagyunk, édesapád tévedhet, te is tévedhetsz, én is tévedhetek. Ezért fontos, hogy ne hányd a szemére ezeket, mert azzal csak indulatot váltasz ki belőle. Magadban gondold végig (teljes őszinteséggel), hogy amiket leírt, abból mi az, ami valóban a te problémád, és mi az, ami nem. Ez az életben minden másra nézve igaz. Tanulás - az a te problémád, ha elhanyagolod. Ha édesapád személyes sértésnek veszi a tanulmányi eredményedet, az az ő problémája.

Ha úgy érzed, hogy a tiltólista valamelyik pontja erős, akkor próbád megindokolni, hogy miért, és egy nyugalmas alkalommal beszélj édesapáddal, üljetek le mondjuk egy forró tea mellé.

Nálunk is megesett, hogy apámmal emailben beszéltünk meg érzékenyebb témákat (vice versa - én is "csesztem már le" őt joggal, de megértéssel és tiszteletadó fogalmazással), ennek az az előnye, hogy van idő átgondolni, mit írunk, és nyugodt környezetben félretehessük az indulatokat, amiből aztán az értelmetlen viták lesznek. Szóval semmi baj nincs a levéllel.

Remélem segítettem valamit a dolgok megértésében, kívánok sok sikert a tanulásban és az életben is! ;)