Van jogom beleszólni a gyereknevelésbe ha az én életem is befolyásolja? Tesóm szerint nincs.

Nagyon jól látod a dolgot, itt csak anyukádnak van joga ilyet mondani.

Próbálhatod terelni a helyes út fele a nővéred, de ahogy látom, süket fülekre talál, amit mondasz neki :(

Próbálj meg anyukáddal nyugodtan leülni és teljesen kivesézni a dolgot. Mondd el neki, hogy úgy látod, hogy ez ide és ide vezet, ha így folytatódik a dolog.

Észérvekkel talán meg lehet győzni anyukádat!

- legközelebb ha azt mondja a nővéred hogy el lehet költözni,akkor mond neki,hogy "akárcsak neked"..Te ugyanolyan jogon laksz otthon a szülői házban mint a nővéred.

-Legközelebb ha a gyerek elkezd ütni,meg fogod a kicsi kezét,a szemébe nézel és erélyesen rászólsz hogy EZT NEM SZABAD:Ha megint megüt,akkor csapj a kezére.

-Legközelebb ha ordít a füledbe,először szólj rá,hogy ne kiabáljon.Majd mond el neki még egyszer,hogy nem szabad kiabálni,mert ez nagyon rossz mindenkinek.HA nem ért a szóból akkor kiabálj rá jó hangosan,hogy felfogja milyen ha valaki kiabál..

Egyébként a barátnőm pontosan így járt mint te. Ő is ezeket a tanácsokat kapta.Rengeteget veszekedett a nővérével,sőt a nővére sokszor meg is akarta verni.Végül azt mondta neki a barátnőm,hogyha nem változtat a gyerek viselkedésén akkor ő sem lesz toleráns velük szemben,nem fog alkalmazkodni,és úgy fog élni ahogy ő akar..A nővére nem tett semmit,így a barátnőm is élte az életét.Amikor olyan kedve volt hangosan hallgatta a zenét.Este 11-kor simán nézte a horror filmeket.A gyereknek már aludni kellett volna így nem az ő hibája volt,hogy még nem aludt.

Végül a nővére elment a gyerekkel,és ma is kínlódik mert egy elkényeztetett,hisztis kiscsaj lett belőle..

Most hülyének fogtok nézni, de egyszer olyan 15 éves koromban vigyáznom kellett az unokatesóimra. Az egyik 5, a másik 3 körül lehetett, és ők is borzasztó hisztisek voltak. Az anyjuk nem nagyon tördődött velük, azt sem mondta, mit szabad nekik és mit nem. Egyik nap málnaszörpért vonyítottak, de aznap már ittak egy csomót, és szerintem már elég volt annyi. De csak azért is üvöltöttek. Akkor gondoltam egyet, és én is elkezdtem üvölteni. Annyira megijedtek tőle, hogy beléjük fagyott a hiszti. Ezt még utána két alkalommal el kellett játszanom velük, és utána velem többé nem hisztiztek.

Nem a legjobb nevelési módszer, de nekem bejött.

24/L

"akkor el is költözhetek. Azt meg nem szeretnék."

Kezd magad szoktatni a gondolathoz, mert kb az egyetlen megoldás.

Tipikus esete ez annak, mikor elvált szülők versengnek a gyerek figyelméért, akik amúgy is hajlamosak hisztizni.

Így teljesen elkényeztetetté vállnak.

A költözésen kívül az egyetlen esélyed, ha eléred a gyereknél azt, hogy felfogja, hogy ami a szüleinél bejön, az nálad nem.

Mivel komolyabb retorziókat, büntetést, megvonást nem alkalmazhatsz, (mivel nem a te gyereked) ezért a totális elkerülés, és figyelmen kívül hagyás az egyetlen fegyvered.

Ha nem akar normál kaját enni, ne adj neki semmit. Fél nap múlva meg fogja enni. Ha kiabál, zárd be egy másik szobába. Ha rádüt, üss vissz. Ne nagyot, csak amekkorát ő is ütött. Ha mégnagyobbat üt, üss te is mégnagyobbat. Nem a fájdalmat fogod rajta látni hanem a döbbenetet.

A sírás is csak színészkedés, mivel tisztában van vele, hogy eddig, ezzel tökéletesen tudta manipulálni a környezetét. Ha egyszer is engedsz, véged van.

Hisztis gyerek ellen a legjobb megoldás a következetes(!) közömbösség.

Persze csak addig, amíg tart a hiszti, mert ha folyton közönnyel van körülvéve a gyerek, az sem jó. Ha meg nővéred lecsesz, hogy miért nem adtál neki azt amit akart, akkor meg mondhatod, hogy amíg te vagy vele addig a te szabályaid érvényesek. Hidd el, naaaaagyon gyorsan meg fogja tanulni a gyerek a te szabályaidat:) Nővéred meg neked majd csak akkor dirigáljon, ha fizet is a gyerekfelvigyázásért:)