Szerintetek ez gonoszság lenne?

Anyám mesélte, hogy még épphogy másztam, apám leordította a fejét, hogy miért nem tartja a karját körülöttem, miközben a díványon mászkálok.

Anyám mondta, hogy cirka 40 centiről ha leesek a padlószőnyegre, akkor legalább megtanulok esni.

Mondjuk rá egy fél évre megcsúsztam a lépcső tetején és úgy gurultam le a lépcsőházban, hogy minden fokba bevágtam a fejem. A lakás előtt vigyázott rám az egyik szomszéd, egyszerűen kivédhetetlen volt. A sikolyra anyám olimpiai csúcsot döntött, de már ő is csak a második lépcsőforduló alján kiterülve ért utol.

Azon kívül, hogy nagyon bőgtem és lett egy komplett domborzati térkép a fejemen, semmi bajom nem lett :)

Szerintem írd össze neki, hogy mikor milyen kaját kell adni a gyereknek, meg minden fontosabb infót írj le egy lapra, és ígérd meg, hogy mindig figyelsz a telefonodra, ha baj van azonnal hívjon, és mondod mit csináljon.

Aranyos, hogy ennyire félti magától a lányát:)

Én is azt mondom, hogy meg kell tanulnia nélküled is vigyázni a gyerekre. Mi lesz, ha jön egy kis tesó, amíg ti a kórházban lesztek ki fog vigyázni a lányotokra?

Arról nem is beszélve, hogy attól, hogy anya lettél még lehetsz nő is, aki igényli, hogy néha egy kicsit egyedül legyen, és vásárolgasson, vagy beüljön egy kávéra a barátnőihez, a gyereke nélkül. Ebben nincs semmi gonoszság, ha az ember mindig csak a gyerekével begolyózik, és a gyereknek is meg kell tanulni anyu nélkül lenni, különben nagy gondok lesznek az ovis beszoktatásnál.