Kedves fiús anyukák! Mért fáj nektek az, hogyha a fiatoknak barátnője van?

Én vagyok az elvált! :)

Nem miatta válunk, hanem mert a férjem úgy döntött, hogy kell neki még egy nő, kettős életet élt, elég csúnya sztori. Illetve hát végülis anyós miatt válunk, mert a fiából nem tudott egy felelősségteljes embert nevelni, helyette egy egoista barmot. Na mindegy, elkanyarodtunk, de talán a lényeg ebben is benne van: ésszel kell mindent csinálni, és az érzelmek, még ha vannak is, nem uralhatnak minket.

gyermektelen:)

Nagyon sajnállak, hogy így ért véget a házasságod ez olyan gusztustalan.:(( De igazad van mindenbe, meg kell tanulni uralkodni az érzéseinken. Sajnos nálunk ez egy évig ment is, de már előtte éreztem nem stimmel valami.

Mi most, hogy elköltöztünk egészen jól elvagyunk nem is vitázunk már annyit, mert nem okot köztünk feszültséget.

Egyébként sokszor tényleg ez a megoldás, ki kell zárni a fezsültség forrását. Ha máshogy nem megy, akkor nincs mese. Arról meg szerintem felesleges ábrándozni, hogy x év berögződését kineveljük a kedves anyósokból.

Nekem azóta van egy új párom, és az ő anyukája egyrészt nagyon kedves, másrészt érezhetően elengedte a fiát, harmadrészt jó messze lakik! :) Tökéletes!

Hát igen, így könnyebb az élet, hogy van.

Anyós és gyerek: szerintem csak rosszabb lesz, miután születik, legalábbis ez a tapasztalatom. Mindenből hisztit kreált, azt is ő akarta megmondani, hogy a gyereket miben hozzam haza a kórházból. Ő akart kötni, és jött az érzelmi terror: abba ő minden szeretetét belekötötte. Hát pont leszarom, az én gyerekem (már bocsánat :) ). Aztán így állt, mikor szoptatni akartam, de én ezt mások előtt nem csináltam, szerintem ez intim dolog, és ki kellett küldeni, ő meg vérig sértődött. Na mindegy, ezer ilyen sztori van, és nagyon boldog vagyok, hogy megszabadultam tőle.

Összegzés: aki ostoba, az az is marad.

Ezt végig olvasni is borzalmas nemhogy átélni.:( Viszont ez már számodra a múlt.:)

Az utolsó mondatodhoz már tényleg nem tudok mit mondani csak ennyit: AMEN.:)