Kedves fiús anyukák! Mért fáj nektek az, hogyha a fiatoknak barátnője van?
Bocsánat az általánosításért, csak ismerőseim közül többen is ebben a szituációban vagyunk, de E/1-ben egyszerűbb írnom.
Azt veszem észre, hogy a barátom anyukája ahol csak lehet, keresztbe tesz nekünk. Tény hogy nem vagyok tökéletes, de azért ennyire szörnyű sem vagyok. Nem hagyja hogy találkozzunk, mindenféle hülye indok miatt otthontarja kicsifiát, és emiatt elég sokat vitatkozunk a barátommal.
Mért jó ez neki? Mit tehetek hogy kicsit könnyebb, jobb legyen mindhármunknak? Mert szegény barátom kapja meg mindkettőnktől, akármennyire is igyekszem hogy ne bántsam meg :(
Mert az ilyen anyukák a saját házasságukat sem tudták életben tartani. Elváltak,és "feláldozták" az életüket a fiacskájukért. Most elvárják,hogy a fiuk hálás legyen nekik.
Ebbe nem fér bele egy másik nő.
Igazat adok 2 hozzászolónak. Anyosóm elvált amikor a férjem úgy 20 éves lehetett. Nyáron a fejemehez vágtak, hogy elvettem Tőle a fiát.:) Igazából nem én vettem el Tőle, hanem Ő taszította el a saját fiát a viselkedésével. Csak még nem jött rá.
Amúgy kedve anyukák engem is érdekelne ez miért van így? Miért gond ha a fiatok a saját életét akarja élni azzal akit Ő választott?!
Egyszer volt egy kapcsolatom, én 18 voltam, a fiú 21.
Röviden a hátterekről: az én szüleim akkor még együtt voltak, gőzerővel készültem az érettségire (ami nem is sikerült rosszul), dolgoztam, éltem az életem. A fiú leérettségizett csupa 2-esre, állítása szerint azért, mert lázas volt, elvégzett egy 2 éves műszaki szakiskolát, de év végén megbukott, nem mehetett vizsgázni, nem dolgozott.
Az én szüleim hagytak élni békében, az ő szülei folyton "piszkáltak" olyan ostobaságokkal, mint például hogy miért csak heti 20 órát dolgozok, a vasárnapokat miért nem a templomban töltöm, miért nem hordok egyszínű ruhákat, miért kell hivalkodnom, stb.
Külön költöztünk, mert már egyikünk sem bírta elviselni az ő szüleit. Én ugye dolgoztam, ő az anyjától kapott pénzt (amit elcigizett, és elivott, én nem sokat láttam belőle) de cserébe a kedves mama ugyanúgy beleugatott mindenbe. Szereztem neki állást egy étterembe, de a mama azt mondta, az neki való, szóval ott hagyta 2 hét után.
A kedves mama annyira aggódott a fiáért, hogy személyesen felkereste az ÉN anyámat, és elmesélte neki, hogy mi szexeltünk, házasság előtt (fogalmam sincs, honnan szedte mindezt...). Anyukám "kiröhögte" attól kezdve az egész családom eretnek volt.
Beiratkozott egy biztonsági-őr tanfolyamra, amit mama kifizetett neki (60 ezer forint volt), én pedig örültem, hogy végre fog dolgozni. Dolgozott vele 1 hónapot, majd a mama közölte, hogy napi 12 óra munka sok, hagyja ott. Ott hagyta azt is.
Továbbá mama folyton jött, hogy miattam hagyta félbe a műszaki iskoláját, én viszem őt rossz irányba (holott 4 tantárgyából bukásra állt, amikor megismerkedtünk). Megígértettem vele, hogy a műszakis szakvizsgáját megcsinálja később, pótvizsgázva. Reggel ugye elmentem iskolába, ő később ment. Délután felhívtam, hogy sikerült, azt mondta, nem ment el, mert fájt a feje.
Ekkor hagytam ott.
Nem tudom, a mama nélkül hogy alakultak volna a dolgok, de összességében hálás vagyok neki, hogy megszabadított ettől az életképtelen "férfitól".
Bocsánat, pont a lényeg maradt le:
Utólag kiderült, hogy tulajdonképpen már az első gyermeknél elromlott a kedves mamáék házassága (24 éves volt az nővére), de ugye mivel a jókeresztény emberek nem válnak el, együtt maradtak, és örökbe fogadtak még egy gyereket - az én exemet.
Az idősebb gyerek évekkel ezelőtt már kirepült, és mama rájött, hogyha hagyja a kisebbik gyermeket is útjára engedni, ott maradnak majd a papával a 3 szobás lakásban, és szembesülniük kell vele, hogy semmi sem köti őket össze...
A fiú egyébként most is tanul, azóta már 2 szakmát félbehagyott, most tapossa a harmadikat, és természetesen otthon lakik.
Sziasztok!
Hát egyrészt teljesen igazatok van! Én is fogtam már ki ilyen pasit, kész is voltam tőle rendesen. Nagyon nehéz! Azóta született egy fiam, 7 hónapos most. Kicsit így már a másik oldalon is állok, igaz még baba. Már most rettegek, hogy ennek egyszer vége lesz. Tartom magam annyira intelligensnek, hogy ésszel felfogjam majd, hogy ez az élet rendje, de biztos, hogy nehéz lesz. Olyan fura, hogy most itt van velem mindig, és ez nem lesz mindig így. Viszont lehet, hogy majd az élet eleve leválasztja (gondolom így kell lennie), ovi, kamaszkor, stb. Nyilván megvan ennek a menete. Az is biztos,hogy ha az ember pozitív, akkor nem elveszti a fiát, hanem nyer még mellé egy lányt is! Nem tudom mi lesz, de kicsit másképp látom már így a másik oldalról. Genyóskodni nem fogok, az biztos!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!