Kedves fiús anyukák! Mért fáj nektek az, hogyha a fiatoknak barátnője van?

Nem kellene általánosítani, hiszen akkor mondhatnánk azt is, hogy a lányoknál meg az apák azok, akik próbára tudják tenni a szegény pasi udvarlókat...

Nekem fiam van, igaz, még nem csajozik, hiszen kisgyerek, de már most tudom, hogy borzasztó nehéz lesz feldolgoznom, hogy nevelgetem, szeretem, vigyázok rá, aztán egyszer csak jön majd valami hosszú lábú, nyafka szöszi (vagy épp barna, mert azokat is szereti), és elrabolja tőlem...

Ettől függetlenül persze értelmes ember igyekszik kordában tartani magát, és azt is elfogadja, hogy ez az élet rendje. De minden anyuka okos, szép, házias, hűséges barátnőt képzel el a kicsi fia mellé, tökéletes lányok viszont nem léteznek. A fiúk pedig - ezt már a pszichológia is megállapította - többnyire éppen olyan lányt választanak párnak, amilyen az édesanyjuk... Kinek könnyű elviselnie a saját hibáit másban? Senkinek! Túl nagyszájú? Valószínű a mama is az (volt, és letagadja). Túl kihívó? Savanyú a szőlő! Túl lusta? Úgyis megváltozik, ha gyereke lesz, épp ez történt a mamával is. A legnagyobb baj azonban az, hogy fiatal, és szép, és a fia szereti őt. Egy nőnek pedig az öregedést sosem könnyű elfogadni...

Hosszú távon csak az a végleges megoldás, hogy függetlenedni kell a mamától. Külön lakás, külön kassza, külön élet. Ha csak akkor jöhet, amikor hívjátok, akkor kevesebbet fog tudni beleszólni.

Az is tapasztalat, hogy az első unoka érkezése is általában vissza szokta nyesni a mamák karmait egy kicsit! :)

Látom, járkál itt néhány mogorva anyós, aki jól lepontozott.

köszi :))))

Hát Dorisz hogy neked mindig a pontozás a bajod :D

Amúgy Leiah nem akkor azt se általánosítsuk hogy minden fiú olyat választ mint az anyja mert ez nem feltétlen van így:) Én semmiben nem hasonlítok az anyósomra, ő elvárja hogy a férje mosogasson porszívózzon és tegye be a mosást és fizesse be a számlákat minden nap( kivéve a számlák azt nem lehet minden nap) miután hazajött a munkából ő meg addig otthon ül és max a tv-t porolja le hogy lássa a műsort...ő hordja a nadrágot csak nem tudom mire fel, a férje meg papucs úgyse fog szólni. Nos a fia is egy papucsféle lett csak kineveltem belőle hál istennek nem az nálunk ő a fő főnök mivel ős is hozza haza a legtöbbet és én nem elvárom hogy megcsinálja azokat amiket az apja kényszerből csinál hanem örülök ha besegít néha( egy héten 2-szer) és még arra is képes hogy ágyba hozza hétvégén a reggelit. Az anyósom és én szöges ellentétei vagyunk egymásnak. Míg ő uralkodik addig én jól érzem magam a párom biztonságában. Első voltam.

Azért hülyeség ez a pontozgatás, mert szerintem értelmes választ adtam, csak valaki nem ért egyet, van ilyen....

Alapjáraton az ember az alapján választ párt magának, mit lát otthon. Azok a lányok, akik jóba vannak apukájukkal, hasonló fiút választanak maguknak. Azok a fiúk, akik "anyásak" szintén. Ilyenkor az anyós féltékeny lehet, hogyha pedig épp ellenkezőleg - teljesen másmilyen lányt választ a fiú, akkor meg az anyuka nem szimpatizál vele, innen a konfliktus.

Az én anyósjelöltem nagyon rendes, első perctől nem volt bajom vele. Már 4 éve vagyunk együtt, előfordul, hogy kaját is küld, csak hogy ne kelljen fáradjak a főzéssel mikor a páromhoz megyek.

Ha meg főzök felhív, külön megköszöni...

Legtöbb anyának nehézség elengedni a fiát, hogy miért? Majd ha fiatok lesz meglátjátok...nehéz nem kritikusan szemlélni a menyet...:-S

Kitartás:)

21-L

Én vagyok, akinek még csak 7 hónapos a fia.

Még annyit szeretnék, hogy ezek a dolgok az életben megtörténnek, törvényszerűek. Fiatalon esküdözünk, hogy nekünk aztán tökéletes életünk, párunk, gyerekünk lesz, és mégis: sorra követjük el a hibákat. Azt gondolom, hogy amik a világban nagy számban történnek meg, azok elég általános dolgok. Szóval sok anyós fura, féltékeny, és ez totál törvényszerű! És mi, menyek most köpködünk, de ha a számok törvényét nézzük, akkor nyilván nem fog kihalni az anyós-társadalom, a többségünk pont ugyanilyen fura és féltékeny anyós lesz. Ezek a dolgok egyszerűen megtörténnek!

Nehézség elengedni a fiukat ez addig oké, de miért mennek el odáig hogy a tiltásokkal és a saját gyerekes viselkedésükkel eltaszítják a fiukat maguktól, hogy amit felépítettek 20 év alatt mondjuk azt egy ilyen pillanattal lerombolják? Az jobb mint elengedni???

Mint írtam nálunk a távkapcs alatt semmi rosszat nem tettem a pároméknál még segítettem is a házba azalatt a kemény péntek estétől vasárnap délutánig hétvégén kéthetente és mégis én kezdtem a rossz lenni mert mindenki szeret és jaj de aranyos vagyok. És azzal hogy féltékeny és irigy volt és eltiltotta a páromat tőlem csak maga alatt vágta a fát, azóta sem néz rá úgy a párom mint régen hiába kért bocsánatot és sírt nekem a párom a mai napig úgy megy haza hogy nem akar mert ki tudja milyen megjegyzést tesz az anyja ránk vagy rám és ez így megy 5 éve. Nem csinált semmit még az anyja legalábbis előtte/előttünk nem de volt már pár megjegyzése amiről tudunk mert párom öccsével szoktunk beszélgetni...

nem feltétlen arról van szó hogy nem tuják elengedni a fiukat, persze ez is benne van hisz 20 év az 20 év, hanem arról hogy féltékenyek és irigyek a másikra, de kérdem én tehetek én arról hogy szeretnek? inkább legyek trehány hazudós csak kihasználja a fiát? bocsánat hogy ehelyett szeretem. Azt nem értem hogy ennyi korszak alatt nem értették meg a fiús anyák hogy ha beleavatkoznak ebbe azzal csak elvesztik a fiukat és a bizalmat is, ehelyett lényegesebben jobbnak látom ha kötöszködés nélkül inkább elengednék a gyereket és hagynák őket új családot alakítani hisz egyszer az ő férjük is ezt tette. Ha meg koppan a fiuk akkor koppan, mindent meg kell tapasztalni, 20 évesen nem gyerekek már annyira az emberek de a 30 évesekkel is ezt csinálják...