Ha anyám is folyton azt hangoztatja, hogy magát mennyire utálja akkor miért várja el tőlem, hogy én NE utáljam saját magam?

Hmmm..Biztosan tudod, hogy van olyan jelenség, amelyet úgy neveznek: "válási trauma". Kisgyerek-korban ez úgy jelentkezhet, hogy a 4-5 éves testi és lelki tüneteket produkál, mert bűntudatot érez, amiért elváltak a szülei. Olyanokra gondol, hogy az általa iszonyú törésként megélt válás azért történt, mert ő - hiába kérte apa és anya! - nem volt hajlandó sárgarépát enni..a játékait helyrerakni..elaludni..egyszóval: NEM TUDOTT OLYAN LENNI, mint egy igazi "jógyerek". És akkor itt a baj. Apa és anya felidegesedett - és szétment..emiatt. Végső soron: miatta.

Tele vagy traumával, indokolatlan bűntudattal. Lehet, hogy - mint a legtöbb serdülőnek - voltak "meredek" dolgaid..nem tudtál megfelelni jónéhány elvárásnak. Hidd el azonban (nagyon komolyan mondom!): annak, hogy elváltak a szüleid, biztosan nem ez volt a fő oka. Te gyerekként - talán nyugtalan, "problémás" gyerekként - nem érzékelted, nem érzékelHETted, hogy zátonyra futott köztük a kapcsolat - nem temiattad. Teljesen semmiképpen. Ez az indokolatlan bűntudat arra utal egyébként, hogy jó ember vagy "alapjáraton"..mélyebben érzel sok más kortársadnál..önkritikára hajlasz. Ne marcangold magad. Tudod, így vagy úgy, de mindannyiunk hatással van másra; e hatás erősségét, minőségét nem mindig tudjuk kiszámítani, hisz sok esetben nem is szándékosan gyakoroljuk. Legyen akkor folyton bűntudatunk? Előre, megelőlegezve? Ugye hogy nem?

Előző válaszomhoz térek vissza: találj egyszer időt és nyugodt körülményeket. Ülj le magaddal.."beszéld át" ezt a traumát - és próbáld helyre tenni. Ami meg átkozottul fontos: ne légy magaddal kíméletlen - mert annak látlak. Hiper-önkritikusnak. Ide a nagybökőt, hogy igaza van annak, aki ismer. Légy már picit megengedőbb azzal, aki "kívülről" néz és lát. Hidd el neki, ha mondja, mennyi jó tulajdonság rejlik benned. Hajrá! - és..MEGCSINÁLOD!!!! (Én most, látod, bevallottan is hatni akarok rád. Legyen bűntudatom, ha felkavarlak? Ugye, hogy ne??)

Remélem, segítettelek..ici-picit.

Kedves Kérdező!

Legfeljebb adalékokat tudok még hozzáadni ahhoz, amit ez a kedves Válaszoló próbál Neked átadni (és akit talán már ismerek másik kérdésből...)

Úgy látom, többünket megérint, amit írsz. Ez a masszív öngyűlölet. Igen, az ilyesmit a szülőktől egy az egyben átveszi a gyerek... Ez van. Jogos a kérdés, miért macerál vele, ha ő is ezt csinálja. Nyilván jobbat kíván neked, boldog életet. Ő nem boldog, és amit Te itt bölcsen megragadsz, az a kulcsa az egésznek: az önmagadhoz való viszonyulás. Nagy feladat megszeretni önmagad, tenni magadért, örülni magadnak, elköteleződni magad mellett...

Nagyon fiatal lehetsz, biztos nem is mindent tudsz hová tenni, amit itt írok, de remélem, azért valami mégis átmegy...

Ha nem szereted magad, annak nagyon súlyos következményei lehetnek életed során, durva önsorsrontás, betegség, boldogtalanság. ÉLETBEVÁGÓ, hogy dolgozz azon, hogy megszeresd magad!!!!!! A Biblia egyik legfontosabb tanítása is az, hogy szeresd önmagad, ez az alap. Enélkül NEM MŰKÖDIK AZ ÉLET!!!

Azt is tudom, hogy erre nincs ésszel felfogható ok. Akármilyen szép vagy jó is egy öngyűlölő ember, nem bírja magát elfogadhatónak érezni.

Anyukád nyilván látja, hogy átadta neked ezt az öngyűlöletet, amiért még jobban gyűlöli magát, hogy ezt adja a gyerekének... Ördögi kör...

Beszélj egyszer a szüleiddel erről. Nézd Anya, látom, hogy te is utálod magad és Apa is. Ezt tanultam tőletek, hogy így viszonyuljak magamhoz, és most nem tudom máshogy csinálni. Fontos lenne mindhármunknak, hogy kilépjünk végre ebből, mert így egyikünk sem boldog. Valahonnan valakitől meg kellene tanulnom végre szeretni magamat...

Ha kell, kérjetek külső segítséget, családterapeutát például. Lehet, hogy a szüleid is az ő szüleiktől kapták stb. Ideje LETENNI ezt az örökséget, és elkezdeni élni a saját életeteket, szeretve önmagatokat...

Kívánom, hogy boldog ember légy!

35/N

Na látod, pont ez az! A felebarátokat mennyivel könnyebb szeretni, mint magunkat! Sokan vagyunk ezzel így, nagyon sokan... ÓRIÁSI munka magunkat önszeretetből korrepetálni... A „szeretet parancs”-nak nevezett útravaló az élethez hármas tagolású: szeressük magunkat, embertársainkat, Istent. A három áthatja, keresztülszövi egymást, bármelyik nélkül borul a többi is...

Ha segít téged ez a gondolat, fogadd el, ha nem, tedd félre: képzeld el a Teremtő, Mindenható Istent, a Világ Mozgatóját, amint azon töpreng az idők kezdetén, hogy milyennek alkosson meg téged... Eltervezi, melyik korban szüless meg, melyik országban, kiválasztja a szüleidet, a nagyszüleidet... Eltervezi, milyen adottságaid, képességeid legyenek, hogyan nézzél ki, miben legyél tehetséges. Mindezt a legnagyobb szeretettel, a legnagyobb odafigyeléssel teszi, hogy Te boldog légy. Azt is eltervezi, hogy nehézségeket is ad az utadba, amelyek mentén fejlődhetsz, növekedhetsz...

Ha Ő ennyire nagy szeretettel szövi a lényedet, akkor talán adhatsz egy esélyt magadnak... hátha mégis szerethető vagy...

A beszélgetősdi sosem késő, inkább nehéz. Megértem, nagyon nehéz a szülőkkel szóba hozni valamit.

Helyette mondok mást: 19 éves vagy, így már jelentkezhetsz önismereti pszichodrámára. Nagyon sokat lehet benne fejlődni, tanulni, és sokat lehet dolgozni ezen az önszeretet-témán. Írhatok erről többet is, ha akarod, írj privátot. Tényleg melegen ajánlom a drámát.

Minden jót Neked!

:)

Ne írjunk pontatlanságokat: nem a gyerek tükröz, hanem a gyerekeT tükrözi a szülője (vagy nem). A gyerek valóban sok mindnet felvesz a környezetéből, de ha a Kérdező szülei annak gyerekkorában még nem voltak ilyenek, akkor akkor nem vette fel, tehát ma sérül - ami szintén nem kispályás dolog, de könnyebben kezelhető, mint a koragyerekkori sérülések.

Kérdező: a negatív énképed a szüleid "ajándéka", ez egyértelmű, mások is jól látják. Hogy miért nem akarja anyukád, hogy te ne lehess negatív?

Erre két (fő) válasz lehetséges: 1. azért, mert azt szeretné, hogy ha ő boldogtalan is, de neked legyen jobb, azaz bármennyi sérülés és fájdalom is van benne, még maradt benne szeretet.

2. Ha egy patológiás zárt körben mindneki panaszkodik, akkor mindig kell egy bűnbak, mert valakire ki kell dobálni a család elviselhetetlen pszichés feszültségét. Magyarul: ha mindkét szülőd panaszkodik, nyavalyog, akkor azért nem engedi, hogy te is azt tedd, mert akkor a pszichés szemét kürbe-körbe megy. Nincs kire kidobni. Ha te is panaszkodsz, azaz a saját negatív indulataidat, kiadod magadból, és azt a feszülséget is, ami azért keletkezik benned, mert a szüleid folyton panaszkodnak (a folytonos panaszkodás, siránkozás rettenesen energiaölő!), akkor azt a szüleidnek kéne kezelnie! Csakhogy a folytonos panaszkodással, önvádlással stb. ők gyerek-szerepbe lökik magukat, tehát NEKED kell a felnőttnek lennie (szerintük).

Ezért nem panaszkodhatsz te. Mert ha te is panaszkodsz, akkor te is gyerek vagy, akinek baja van, akin segíteni kell - tehát nem lökhetik rád a hamis felelősséget, a szülő-szerepet, azt, amit sem megoldani nem tudnak, sem kezelni.

Azért írtam, hogy legalább két megoldás van, mert ez a két verzió a fő, ami a kérdésed mögött lehet. Mivel sem téged, sem a szüleidet, sem a helyzetet nem ismerem elég mélyen és jól, ezért írtam általánosan.

A megoldás: minél előbb el- és kikerülni a mérgező légkörből.

Esetleg, ha van kedved olvasni: Susan Forward: Mérgező szülők c. könyve kiváló segítség lehet kezdésként.

Ps: most látom a korodat. Klasszikus séma: a játszmák mögötti harc azért folyik, hogy te ne válhass le, ne nőhess fel. Aki ugyanis "szülővé" kényszerül lenni a szülei helyett, arra mindig szüksége lesz a szülőjének, tehát nem engedik ki a családból (különben ki lenne a szülő, a felelős?). Félnek, hogy megöregszenek, félnek a haláltól, az öregedéssel felszínre jutnak az addig eltagadott pszichés poblémáik - erre még külön rásegít a mostani durva társadalmi problémák nyomása is -, irigylik a fialságodat, hogy előtted az élet - és nem negednek leválni. Nem engedik, hogy gondtalan fiatal légy, aki csakis magának él, keresi az életclját, a párját, a helyét a világban.

Ne felejtsd el, hogy ezek mindi-mind tudattalan folyamatok. Egy bemerevedett átalgember minden rejével azon lesz, hogy tagadja ezt. Te még nagyon fital vagy, ha van benned erő és tehetség, neked kell a saját életeden változtatni merni és akarni.

Ehhez kívánok neked sokat erőt és kitartást! :)