Segítek egy házaspárnak a mindennapokban, de a férfi túlságosan elkezdett kötődni hozzám, hagyjam ott őket?

Egyetemből még egy évem van, voltak különféle munkáim, de túl nagy kötöttséggel jártak, nem tudtam tanulni az időhiány miatt és emellett elég kevés pénzt kaptam értük. A nyáron találtam egy munkát, ahol egy olyan személyt kerestek, aki segít a főzésben, ránéz a beteg férjre és foglalkozik a kutyusokkal, amíg a feleség dolgozik. A férfi tüdőbeteg, nem haldoklik, de nem nagyon "ugrál" már, inkább otthon dolgozik, nem erőlteti meg magát. Jelentkeztem, mert kedvesnek tűntek és nem kértek különösebb képzettséget, csak egy beszélgetést, ahol felmérik a jelentkező empátiáját és türelmességét. Szimpatikus voltam, mehettem hozzájuk. Eleinte nagyon kellemesnek éreztem, megcsináltam, amit mondott a nő, nem kért túl extra dolgokat, az állatok is nagyon a szívemhez nőttek. A férfival való foglalkozással van egyedül problémám, úgy érzem, túlságosan megkedvelt. Elég elveszett lélek, nincsenek túl pozitív gondolatai, de nagyon egyéni felfogása van a világról. Lekötötte a figyelmemet, örültem, hogy nem egy -bocsánat a kifejezésért- élőhalottra kell felügyelnem. Azonban néha nem elég neki, ha kávét viszek, vagy olvasok neki egy könyvet, túlságosan ragaszkodik hozzám, marasztal és elgondolkodtató dolgokat mond. Bevallom, megkedveltem, mert érdekes embernek tartom, de az utóbbi időben kicsit feszült lettem a társaságában a viselkedése miatt. Úgy érzem, nem tartja velem a távolságot, nagyon bizalmas, nem tudom, mit akar ezzel elérni. Barátok nem lehetünk, nem azért fizet a felesége, hogy a lelkitársat lássa bennem, ráadásul nem örökre szeretnék ottmaradni. Nem tudom elmagyarázni, de egyszerűen számomra bizarr lett ez a dolog. Mit tegyek szerintetek? Mondjak fel, vagy mi legyen?