Lehet, hogy az öngyilkosság lenne a megoldás?

Dehogy megoldás! Szerintem az öngyilkosság csak nagyon-nagyon ritkán fogadható el, de általában akkor sem az az egyetlen megoldás.

Nem mondom, hogy a te eseted olyan baromi egyszerű, de komolyan, soha nem tudhatod, hogy holnap mi fog történni. Oké, ez közhelyesen hangzik, de tényleg így van:)

Anyukádtól ez tényleg nem kedves, de nekem az egyik féltesóm mondjuk nem volt betervezve, néha apukám el is mondja, hogy ő nem akarta (mondjuk az én tesóm az 2 éves, szóval nem egészen ugyanaz...), de attól még szereti.

A matekon ne aggódj, egy csomó ember (köztük én is:D) hülye a matekhoz. Nálunk is egy csomóan éppen hogy átmentek, vagy mentek pótvizsgázni. Hajts a kettesre, rengeted olyan dologgal foglalkozhatsz a késöbbiekben, amihez nem lesz szükséged matekra (főleg néhány olyan cuccra, amit a gimiben tanítanak, és tök felesleges:D).

Azt honnan tudod, hogy esetleg rákos vagy? Remélem, kiderül, hogy nem, de érdemes lenne alaposabban kivizsgáltatnod, szerintem.

Jövőre már el is mehetsz a családodtól, akár külföldre is, egészen más környezetre. Nem túl jó, ha nem vagy jóban a családoddal, de ki lehet bírni:)

Komolyan, ha engem már az öngyilkosság foglalkoztatna, akkor amint lehet elhúznék innen, utazni, meg ilyesmik. Sajnos ezt mondani könnyebb, egyenlőre még én is itt szívok, de remélem lesz majd máshogy is. Eszembe jutott, esetleg tűzz ki magad elé valamilyen célt, amit nagyon szeretnél, és akkor az majd motivál:)

Átérzem a helyzeted, de kérlek szépen, ne add fel!

Velem is így bánnak a szüleim, minden egyes nap csak sértegetnek, a dolgaimhoz gonosz megjegyzéseket fűznek, borzalmas szenvedést okoznak. És mindez azért, mert nem vagyok olyan, amilyennek megálmodtak.

Azért, mert otthagytam az egyetemet, amit mellesleg ők erőltettek rám, amiért zárkózott személyiség vagyok, nem bulizom szét ezerrel az agyam, amiért "nem vagyok olyan, mint a többiek." Mert van rajtam +10 kg, fogszabályozóm van, gerincferdülésem kiskorom óta és pattanásaim. De tudod mit, eldöntöttem, hogy küzdeni fogok, hogy kikerüljek innen, elmenjek ebből a pokolból. Jövőre megint felvételizek, már elkezdtem fogyókúrázni, minden egyes nap tornázom, a pattanásaimat kúrálom, és igyekszem csak pozitívan gondolkodni.

Igenis, változtathatsz az életeden, változtass a gondolataidon, írd felül a hamis meggyőződéseidet, igenis érsz annyit, mint bárki más! Javaslom, hogy gyakran végezz testmozgást, sokat jelent, több önbizalmad lesz, mint valaha! Sok erőt kívánok neked!

Nekem is gyerek koromban számtalanszor mondta anyám,hogy engem már nem akart,csak azért születtem meg mert apám meggyanúsította,hogy nem tőle vagyok azért akar elvetetni.

Mondjuk azért mellette sok mindennel próbálkozott,hogy vetéljen el,de szerencsére ragaszkodtam az életemhez.Most,hogy felnőtt lettem már sokszor bocsánatot kért,mert a három gyereke közül csak rám számíthat:)

Neked csak annyit tudok mondani,hogy fel a fejjel,és hidd el,hogy eljön az idő,hogy még sokkal jobb kapcsolatban lesztek.

Hé, akkor bizony ne érezz bűntudatot! Ha még te lennél a világ legjobb, legtökéletesebb gyermeke, akkor is szekálna, mert neki egyszerűen szüksége van arra, hogy valakit hibáztasson, bűnbaknak tituláljon, és ez a valaki sajnos te vagy. Mert fél szembenézni a saját múltjával, fél változtatni, fél a fájdalomtól, ezért inkább menekül, hárít, és sz@rrá terrorizál téged.

Legyen annyi elég, ha ez még most sovány vigasz is, hogy nem benned van a hiba, nem te vagy a szerencsétlen és az elcseszett!