Miért mindenre az a megoldás hogy költözz el? És miért érzi sok szülő felsőbbrendűnek magát a gyerekénél?

Tudod, a tapasztalat azt mutatja hogy általában az ilyen típusú gyereknek már nem lesz újdonság a "költözz el" szöveg, mert azon munkálkodik, hogy otthonról mielőbb tiplizzen.

Ha normális a "hozzáállása", akkor munkát keres, amellett tanul, albiban él több fiatallal. Ha csak kallódni akar, akkor drogos, bűnöző, utcanépe lesz belőle. Ilyen is van sajnos.

Sok fiatalt ismerek sajnos a környezetemben is, h inkább "elmenekültek" otthonról ezen dolgok miatt, ezt még hozzáteszem.

Meg azt is, h azért a másik oldal is eszembejutott, amikor kitartanak egy 30 valahányévest a szülei, és "elfogadott" , mert a "gyerekem". Ezt se kellene.

Sajnos igazat kell adnom a kirohanásodnak.

Öcsémnek munkája van, összes pénzt elteszi, mégis szüleimen élősködik, teljességgel kiszolgáják, mindenét fizetik,

velem meg anno akkor is ordítottak, ha egy tányért eltörtem,

jött a "ha saját fizetésed lesz, akkor megtudod, mi a tányér értéke", stb. De sjanos tényleg nincs más megholdás, én próbáltam beszélni szüleimmel, hogy de értsék meg kettősmércét...csak az segített, hogy ugye elköltözem otthonról, nem adtam haza pénzt-gyakran öcsémnek adták, és nem beszélek velük sokat. Ez van.

Mintha csak az én szüleimről írtál volna! Nálunk ugyanez megy, mióta 18 évesen egyetemre mentem. Ők mondták, hogy támogatni fognak stb., erre mást sem hallok lassan 2 éve, hogy én csak egy ingyenélő vagyok, hogy ez az ő házuk és ha bármi nem tetszik, el lehet innen menni. Persze az elmenést témogatni már nem óhajtják, sőt az önállósodást, mint pozitívumot sem, hisz nekik az a jó, ha itthonmarad a gyerek életük végéig csicskának és közben nem látják be, a gyereket micsoda lelki terrornak, kényszereknek teszik ki, amit nekik nem kellett átélniük (anyám még a kollégiumot sem fizette ki nekem, ott kellett hagynom az anyagiak miatt, persze ő 19 évesen házat kapott a szüleitől, hogy önállósodni tudjon...). Bármiért merek szólni, egyből a felsőbbrendűségüket fitogtatják, egyből megaláznak, sárba tipornak, mit sem törődve velem. H atanácsokat akarok adni (pl az alkoholista húgommal kapcsolatban, akit mellesleg jobban ismerek, mint ők), máris jön, hogy én hülye kis csitri mit osztom őket, hogy merem őket bírálni, majd a saját gyerekemnél mutassam meg, ha akkora a szám, de az ő dolgukba ne szóljak bele... és eközben nézhetem végig, hogy teszik/tették tönkre a húgomat, hogy lett belőle 16 éves korára egy alkoholista drogos, nem törődöm, bunkó, züllött ember, ezt a fokot pedig nem szokták már elnőni, egyszerűen el lett cseszve. És akkor még én vagyok hibáztatva, ha tanácsot próbálok adni, segíteni próbálok. Utálom, amit csinálnak, próbálom anyagilag minél jobban összekapni magam, hogy jövőre kimehessek külföldre tanulni és önállósodhassak kicsit. De persze ők ebben sem támogatnak, hisz én vagyok az egyetlen ingyen csicska a háznál, a húgom hasznavehetetlen. Undorító amit csinálnak, önző, csak magukra gondoló emberek, amit a szülőségnél senki nem engedhetne meg magának. A másik meg, hogy nekem emberként belegondolva nem lenne bőr a képemen egy másik embernek (bárki is az) nap mint nap felhozni, hogy én jobb vagyok, én felsőbbrendű vagyok, egyszerűen ehhez nem lenne pofám, szégyellném magam, ha egysze ris kicsúszna egy ilyen a számon. A másik embert nem kell nyomós ok nélkül sárba tiporni... mással sem teszem ezt, akkor pont a saját gyerekemmel tenném?! Neem, ezek az általad leírtak is, lelki szegény, beteges, ostoba és pofátlan emberek. Sajnos a szüleink is...

20/L

Lehet, hidd el! Pl. úgy tanulni, hogy fölvegyenek államilag finanszírozott képzésre, mellette teszkóba v. bárhova elmenni dolgozni. Akkor már van pénz. Haverokat/barátnőket "gyűjteni", megosztani az albi terhét. Jobb esetben -ha jó az átlag- kolesz. Ez mondjuk egy "18 éven felüli" példa, de középiskolások is dolgozhatnak már.

Nagyon sok albit kiadnak 4-5 főnek is! Elindulni nehéz csak, utána könnyebb.

"hogy lett belőle 16 éves korára egy alkoholista drogos, nem törődöm, bunkó, züllött ember"

Te meg egy az egyben leírtad az öcsémet.

Amúgy sok szerencsét, remélem összejönnek a dolgok!

Valahol egyszer mindenki elkezdi.....

Az én véleményem az hogy még 20 évesen egy fiú vagy lány,nagyon sérülékeny tud lenni és szerintem abban a korban még nem árt ha a szülők mellett vannak.22-23 éves kor környékén viszont nem árt ha az ember kezd a saját lábára állni,ez az idő manapság kitolódott és nem azért mert élősködnek és ez nekik jó,csak ilyen országban mint amilyen a mienk,kétszer meggondolja az ember hogy mikor és hogyan lépjen ki a nagybetűs életben.Külföldön ahol jó a kereset és jobb az élet színvonal ott meg is lehet nézni hogy a legtöbb fiatal magyarországhoz képest elég korán elkezdi alapozni a jövőjét....

Hogy miért?Mert megteheti ha van egy jó szakmája és megfizetik,de itt nálunk 5 ször meggondolja az ember hogy marad e szülőnél még ha dolgozik akkor is,vagy meg kockáztatja azt hogy bármikor elveszítheti a munkáját és mehet a Margit híd alá....

Nálunk egy jobb a helyzet, de itt is előjön a költözés gondolata... Manapság a pénzhiány vagy a munkahelyi gondok vagy egyéb stressz tényezők is hozzájárulhatnak. Amit ilyenkor tenni lehet, hogy kerülöd a beszélgetéseket, amik vitába torkollanak... Vagy eljársz könyvtárba és ott tanulsz, hogy ha hazamész és vitáztok és elmegy a kedved a tanulástól akkor az ne legyen gond...

Mondjuk egyik ismerősöm azt mondta, hogy amikor náluk ez volt, akkor ő azt mondta a szüleinek, hogy ő meg hálából bedugja őket egy szociba és majd a nyugdíjuk fedezi dolgaikat és akkor ők is hálásak lehetnek mert nem hagyta őket magukra öreg korukba... Mert a szülők úgy képzelték, hogy a gyerek majd ellátja őket a nagy családi házba meg minden...

Meg sokaknak tényleg nincs elképzelésük a világról 18 évesen... Mit lehet ezzel tenni kérdem én? Aki korán felnő az jár jól! Csak sajnos ezek a gyerekek sem láttak jobb példát a szüleiktől és akarva vagy akaratlanul is ezt adják majd át... :S Javítsatok ki ha tévedek!