Miért mindenre az a megoldás hogy költözz el? És miért érzi sok szülő felsőbbrendűnek magát a gyerekénél?

Manapság a gyerekekkel nagyon elszaladt a ló. Elvárás, hogy a szülő mindent tegyen meg neki, mert "kötelessége", de ő már annyira nem hajlandó, hogy vigyázzon a kistestvérére, vagy hogy bármit átvállaljon a napi munkából.

Ahol ez a helyzet, ott igenis az a megoldás, hogy a gyerek a saját lábára áll. Aki meg azon sír, hogy nem tud, az valójában nem is akar.

Én is egyetemista vagyok, tudom miről beszélek. Eléggé utáltam a szüleimmel élni ahhoz, hogy megoldjam, hogy lelépjek és függetlenedjek tőlük. Egyetem, kolesz, munka, tanulás, ösztöndíj, szoctám. Egy félévben még diákhitelem is volt. Tudom, hogy meg lehet cisnálni, és aki csak kifogásokat keres, az egyszerűen nem akarja. Tehát a "költözz el" elég jól megmutatja, hogy csak egy nyafka elkényeztetett gyerekről van-e szó, vagy olyanról, akinek tényleg pokol otthon az élete.

14:23-as vagyok

Na igen, én is eleinte kollégista voltam, de mivel anyám nem támogatott semmilyen formában, pár héten belül haza kellett jönnöm, mert a félretett pénzem vészesen fogyott, tarthatatlan volt az az életforma a nagyvárosban, holott nem élek nagy lábon és bulizni is csak ritkán voltam. A bejárást kellett választanom 50km távlatban is, napi 3-4 órámat elveszi, de muszáj volt, itthon legalább a kajámat állják többnyire, néha a bérleteket is, a többit meg spórolósan, de meg tudom venni magamnak saját pénzből. Pedi gnem vagyunk szegények, sőt teljesen el tudnának tartani, de nem akarnak, szerintük 18 év után jár nekik, hogy én már egy fillérbe ne kerüljek. Diákmunkát vállalok, amikor tudok, bár elég szegényes ez a terület is, akárcsak a többi munkaterület... állandóra fel sem vesznek sehova, mert nehéz szakra járok + bejárás, és nincs elég szabadidőm ahhoz, hogy felvegyenek (próbáltam többször...). Maradtak az alkalmi munkák, de hát ez édes kevés az önálló élet elkezdéséhez. Egyetem előtt kaptam egy kis kezdőtőkét a szüleitől, de ez betétben le van kötve és nem nyúlhatok hozzá... de azért mindig megkapom érte a magamét, hogy én kaptam pénzt, szóval kuss a nevem. Még ezért is a sárba tipornak rendszeresen. És nem értik meg, hogy még lógok még mindiog a nyakukon másodévesként, miért élek otthon, miért nem tudok elköltözni. Ezért vagyok ingyenélőnek titulálva...

A komment megírásának időpontja: ma 14:35

Akinek annyira pokol az élete akkor az kibírja még azt a 2 évet szerintem....20-21 évesen vagy akár 18 évesen be lehet iratkozni fősuliba vagy egyetemre egy másik városban minél messzebb a szülőktől és lehet vállalni diák munkát vagy újság hordást mellette vagy pluszba megcsinálni utánna valami tanfolyamot valami jó szakmából amiből az ember tudja magát támogatni....

14:46 vagyok!

Még annyi hogy egyetem mellett belehet iratkozni tanfolyamokra,vannak 9 hónapos esti képzések ami okj bizonyítványt ad,ha jól választ az ember akkor abban addig eltud helyezkedni és mellette tudja csinálni a fősulit és tudja magát támogatni.A munkaügyi központban szoktak indulni államilag támogatott képzések ami ingyenes.

Az ilyen gyerek menjen el szakmát tanulni, egy igazi szakembertől tanulja el az adott foglalkozás legapróbb fogásait is, néhány év alatt megalapozhatja az egész életét. Neki valamiért ezt osztotta az élet, ebből kell felépítenie a jövőjét. Így húsz (vagy huszonpár) évesen már van fix jövedelme, el tud menni albérletbe, ha valódi az akarat, mellette levelezőn még tanulhat. Ebben az országban eldobsz egy követ az már diplomásra esik, csak éppen elhelyezkedni nem tudnak vele. De a szülő támogassa akkor is, mert ez a minimum ami elvárható tőle.

Soha nem volt olyan korszak a történelemben, amikor a gyerek diktált, a szülő teljesített. Ma meg már ez lesz a megszokott. Akik annak idején hatan-heten voltak testvérek vajon hova mehettek panaszra? Ja, tudom, az régen volt. A régieknek akkor volt a most. Mindenkinek meg kellene tanulni alkalmazkodni a lehetőségeihez, abból kihozni a kihozhatót. Nem az elvárásokra, cirkuszokra menne el az energia, hanem a teremtésre.

Hát, igen!

Nem olyan egyszerű elköltözni, az biztos.

Nekem egyszerű volt, és simán is ment, úgyhogy egy szóval sem panaszkodhatok, de tudom, hogy milyen nehéz is ez.

Nem ítélem el azt sem, aki 30 évesen a szüleivel lakik.

Ha nincs párkapcsolata, és jól érzi magát, akkor miért ne?

Menjen haza este az albérletébe, és nézze a TV-t?

Akkor már jobb, ha olyanok között van, akik szeretik.

És, ha ők a szülei, akkor mi a gond?

Én elköltöztem az egyetem miatt, utána meg már nem költöztem vissza, de a mai napig nagyon jó otthon lenni anyukámnál.

És szerintem jó lenne, ha ez mindenkinek megadatott volna.

Úgyhogy megértelek, kérdező!