Mit tegyek? Késztetést érzek rá. Hogy.

Csak nehogy úgy járj, mint egy feleség, aki egy idegen cérnával felvarrt gomb miatt meg volt győződve, hogy a férje megcsalja. Jeleneteket rendezett, tüntetően zokogott a férje előtt. Aztán kiderült, hogy egy színházi ruhatárosnő varrja fel unalmában a vendégek gombjait.

A lényeg, hogy ne csinálj hülyét magadból, mire kiderülne, hogy vaklárma volt.

Szerintem sem a harmadik felet kell hibáztatni. Ebben egyetértek az előttem szólókkal. Ellenben nem sokra tartom az olyan embereket akik hajlandóak, sőt örömmel vesznek részt egy PÁRkapcsolatban harmadikként. Nekem nem kellene olyan férfi aki szakítás előtt vagy helyett inkább megcsalja a párját. Ha utána a mi kapcsolatunkban lenne probléma, akkor nálam is ehhez az elegáns "problémakezelési" módszerhez folyamodna, amire nincs szükségem. Örök szeretőként meg nem lennék boldog. Ne úgy "oldja meg" a pasas a gondjait, hogy engem kúrogat mi közben párkapcsolata van és gyerekei. Meg igyekszem nem tenni olyasmit amit magamnak sem kívánnék soha. Egyébként nyugi kérdező! El fog múlni ez az érzés. Vagy megnyugszol, vagy eljutsz arra a pontra hogy leszarod. Ott már könnyebben el fogod tudni dönteni hogy hogyan tovább. Kell idő amíg ez letisztul benned. Inkább gondolkodj azon, hogy mit rontottatok el, hol hibáztál te, és hol a párod. Javarészt kettőtökön múlt ha megcsal(t), erre mérget vehetsz.

Maradok, meséld el.