Hogy lehetne segíteni édesanyámnak a főzés változásban? Vagy már késő?

Szerintem ne törödj vele, ki mit szol. Gondolod, hogy öt zavarja?? Ha annyira zavarna, akkor jobban odafigyelne, ennyi. Egyetertek veled, hogy tudja ö, hogy több idöt raforditva jobban sikerülne neki, de neki ez egyszerüen egy jelentektelen dolog. Esetleg megkerdezheted töle, mit gondol ö a föztjeröl? Mit gondol, masok hogy latjak, milyen a föztje? Aztan ki lehet deriteni, mi lehetett az oka. (De csak ha ö akarja!) Pl. esetleg nagyon elvettek az önbizalmat, vagy soha nem volt lehetösege fözni... vagy ki tudja, ilyesmi is befolyasolhatja, ha valaki alapbol ilyen. Biztos van oka, ha valaki nem leli örömet a fözesben! De ha pl. nem akar erröl beszelni, az is az ö dolga, erre csak utalgatni lehet, hogy segitenel, hogy neki öröm legyen. Es szerintem ez nagyon is becsülendö benne, hogy valahogy hozzad ugy allt, hogy Neked VAN örömed a fözesben!! Ezt is megmondanam neki...

Szerintem sem olyan nagy tragedia egyebkent, vannak ilyen emberek, akik nem forditanak valami sok idöt a fözesre, nagymamam is ilyen volt. Egyaltalan nem erdekelte, hogy elvezhetö legyen, amit föz. En borzalmasabbnak talaltam a higieniat, mert ugy mosogatott, hogy az eteldarabok rajta maradtak. Minden tanyert ellenöriztem, evöeszközt, ha nala ettünk, de senki nem mert egy szot sem szolni... Es 3 gyerek nött fel, több generacio elt együtt, de mindenkinek megfelelt. (Kivülem.:))

Szerintem ezzel nem kellene foglalkoznod. Én sem rajongok feltétel nélkül anyukám főztjéért. Vannak fogások, amiket istenien készít, de sok minden ízetlen, szinte már- már fűszermentes (sosem kóstolja meg, h kell- e utóízesíteni). És nem annyira nyitott az újdonságokra, illetve ha mondom neki, h ez meg az de jó lenne, akkor mindig megkér, h segítsek és együtt azért meg szoktuk csinálni az újdonságokat is, de magától nem.

Nyilván a te anyukádnak is vannak olyanok, amit nem készít borzasztóan. Egy sajos tésztán, vagy egy tojásos nokedlin pl. nem sok minden van, amit el lehet szúrni.

Tudod, h én mit csinálok? Ha megkívánok vmit, megfőzöm magamnak. Vagy ha olyan, h a családban többen is szeretik, akkor nagyobb adagban készítem. Anya nem sértődik meg, mert így nem neki kell a főzéssel fáradni, és van főtt kaja.

A tesód barátnőjét pedig nyilván nem főtt étellel traktálná, hanem süteménnyel, amikből a muffinok, a mirelit leveles tésztások illetve a sütés nélküliek szintén elronthatatlanok.

Nem mindenki konyhatündér, ezt fogd már fel. Nem mindneki számátra központ az étel, a főzés. vannak annál százszor fontosabb dolgok is.

Nem kell senkihez sem hasonlítgatni őt - egyszerűen fogadd el, hogy ilyen! Jobb későn, mint soha. Miért akarnád megváltoztatni? Azt úgysem lehet. Az ember változik magától, vagy sehogyan sem.

És bizony dicsekszel. Irigységet keltesz, ráadásul játszmázol is. Bárki bármit mond, mindenre az a válaszod, hogy "igen, de.." Lehet, hogy főzni kiválóan tudsz, de ezt meg én tudom.

Szerintem hagyd békén anyukádat.

Főzzél szuperfinomakat, ha neked az úgy jó, de gondold át, hogy vajon mennyit csesztethették édesanyádat azért, mert nem jól főz. Ha apád elfogadta őt olyannak, amilyen, akkor te miért nem teszed? Milyen jogon akarsz mást megváltoztatni - akarata ellenére?

Ugye, tudod, hogy ez agresszió, nem is kicsi? Ejnye... :(

Rengeteg nő azt hiszi, hogy tud főzni, mert a család udvariasan dicséri...

Azután alig várják, hogy bemehessenek az első büfébe, ha nem látja az asszony.

Én huszonévesen, már házasként kezdtem el a zacskós levesnél komolyabb ételeket csinálni, ami azért is ciki volt, mert a férjem egyik végzettsége szakács és kifejezetten jól főz.

A rántást pl sokáig elrontottam, akkor a férjem odaállt és elmagyarázta, hogy szúrom el, vagy akár hatodszorra is megmutatta, hogyan csináljam.

Abban az időben a kutyának arany élete volt, a legtöbb kaja a táljában landolt, ő kevésbé finnyás :)

Végül néhány hónap alatt egész jól megtanultam főzni. A férjem tárgyilagos volt, ha jó lett dicsérte, ha rossz lett, elmondta, hogy miért lett rossz.

A sóval a mai napig nem tudok bánni, így egyszerűen inkább sótlanra csinálok mindent, aki igényli, az a tányéron utánsózza (erre szükség is van, mert én kifejezetten sótlanul eszek, a férjem meg fél marokkal borít rá), ez egyszerűbb, mint utólag "kivenni" belőle a túl sok sót.

Nekem egyszerűen nem volt korábban igényem rá, magamnak elég volt a rántotta is, vagy rendeltem. (5 év kollégium spártaira faragja az ember ízlését :))

Anyukád egyébként hogyan vélekedik a saját főztjéről, amikor eszi? Ízlik neki? Vagy ha vendégségben eszik, akkor mit szokott mondani a más által készített ételekre?

Az főz rosszul, aki utál főzni. Ha pedig utál főzni, akkor mért ő főz a családban? Mért nem apukád főz? Anyukád addig csinálhat mást, takarítani, mosni, /ne adj isten, sorozatot nézni :)/ lehetne helyette.

Az egyetlen konstruktív megoldás az, ha apukád és az öcséd kiveszi a főzőkanalat a kezéből, és kijelentik, hogy mostantól pedig ők főznek minden nap.

Sosem értettem, mért hétszentség minden családban, hogy az anya főzzön? Még ha háztartásbeli, megértem, de hát a kétkeresős családmodellben 100 nőből 95 dolgozik.