Hogy lehetne önálló döntéshozatalra nevelni egy felnőtt férfit?
Együtt élünk 3 hónapja, előtte egy évig jártunk. Nem szeret dönteni semmiben. Megszokta, hogy otthon az apja döntött, esetleg az anyja, ő 27 évesen is csak tette, amit mondtak neki. Tőlem ugyanezt várja el... Addig is ez volt, míg csak jártunk (és igen, ennek tudatában költöztem össze vele!), de nyilván most többször előjön, hogy csak ketten vagyunk. Mivel alapvetően kreatív és elég határozott típusú nő vagyok, nem is okozna feltétlenül gondot nekem, hogy én irányítok. A baj az, hogy egyrészről ezt akarja, más részről zavarja... Idegesíti, h nem ő hordja a nadrágot... Az is zavarja, hogy minimálisan többet keresek nála és több mindenhez értek nőként, amihez ő férfiként nem (pl. számítógép). Sokszor mondja, hogy ő már a küszöbnél leadja a golyóit... Viszont ha kérem, hogy döntsön, vagy vegyen részt a döntésben, akkor neki mindegy, tegyek úgy, ahogy akarok... Mondanom se kell, ha rosszul megy valami, akkor én vagyok a hibás. Ahogy korábban a szülei voltak a hibásak a döntésért. Olyanért, amibe neki is lehetett volna szava, de inkább meghunyászkodott. Szóval az zavar, hogy követeli, én döntsek és utána én vagyok a rossz... Ez milyen felelősségvállalás? :(
Légyszi írjatok tapasztalatot ezzel kapcsolatban, minden tanács érdekel.
válasza:Annyira magamra ismertem, hogy hihetetlen.
Detto ugyanez volt a szitu, és én is harcoltam, hogy jobb legyen, nem akartam feladni, mert szerettem őt!!!
5 évet voltunk együtt, utolsó 3-omban házasok voltunk.
De egy idő után be kellett látnom, hogy ez így nem megy tovább. Nekem FÉRFIre volt szükségem, nem egy anyámasszonykatonájára. Fájó szívvel elhagytam.
Azóta újra férjnél vagyok. Ő FÉRFI. :)
Hosszútávon nem sok jót ígérek nektek. Ennyi idősen az ember már nem képes nagy pálfordulatokra.
válasza:Próbáld meg edzeni. Pl.: Vess oda neki apró döntéseket. Ami mindegy neked mi a válasz, de ő döntse el. Ha kinlódik, akkor vicceld el, hogy ugyan már válasszon már ne vicceljen, valahogy humorizáld , de várd ki a választ.
Felelősségérzete nincs neki, ezt fejleszteni kellene. Kérd meg dolgokra, és várd el, hgy teljesítse. Kicsiket. De ne legyél túl főnökös. Ne tünjön úgy, hogy annyira te vagy a vezér. Játsz gyerekest, hogy pátyolgasson már kicsit. Legyél fáradt, kérjél tőle teát, ölelést, majd dicsérd, hogy az önérzete fejlődjön, hogy milyen sokat jelent ez neked.
Ha semmi óvatos fejlesztés nem válik be, akkor meg szólj rá, hogy mégis mit gondol, hogy rádbízza a dolgokat, és ha nem sikerül, te vagy a hibás. Nem ! Ő a hibás azzal, hogy rádbízta, ekkor viszont legyél határozott.
15:34:
Nektek nem működött. Van rá esély, hogy az én párom sem javul ezen a téren, nem tudhatom nyilván előre, mi lesz 5 év múlva. De kivárom. Nekem nem egy elképzelt férfi kell, hanem ő. Én szeretem ilyen tutyimutyin is, csak szeretném, ha jobban érezné magát. Ez nem az én elégedetlenségemről szól, hanem az övéről. Engem nem zavar, ha az én vállamon van a döntés, csak akkor a páromnak ez ne fájjon. Vagy alkossunk egy egyensúlyt, ami mindkettőnknek megfelel.
Utolsó válaszadó: köszönöm a tippeket! már alkalmazom is. :)
válasza:Egy felnőtt férfit nem lehet nevelni!
Vagy elfogadod így, vagy keresel mást.
válasza:Nagyszerű lány vagy, Kérdező. Minden jó megvan benned, ami egy egyenes, "emeltfejű", tartalmas partnerkapcsolathoz kell. Aztán: tudsz valamit, ami kevés embernek adatott (a kevésből is leginkább a nőknek): ELFOGADNI. Tiszteletem az összes szándékodnak..jogos is minden célod.
Csakhát: én attól tartok, hogy a szeretett/becsült társad (aki már most is kissé frusztrált - lásd a golyói kívül hagyásáról el-elejtett, nagyon csak félig tréfás megjegyzését), ahogy az évek múlnak - amelyek alatt tapasztalni fogja a mindenkori döntőképességed, karakánságod, segítőkészséged (abban, hogy ő is döntőképessé legyen), nem fogja megemészteni, sőt: megbocsátani! - főként a legutóbbit. Lévén, hogy ő - akárhogy nézzük, FÉRFI, nem csak racionális megértésre "edzett" kultúrember. Pocsék szólással: sajnos, "benne lehet a pakliban", hogy a férfi-psziché felülkerekedik a kultúremberén, és azt mondja a társad: "a mindenit neki, tud választani, dönteni, megállja a helyét..még többet is keres..érezteti velem, hogy ő viseli azt a kalapot.." - pedig te nem vagy az az ember, aki ilyesmit tenne. Mert eszedbe se jut. Ellenkezőleg inkább: ezerféleképp adod a tudtára, hogy értékesnek látod.
Megtörténik mégis ilyen helyzetekben, hofy a férfi-agyban beindul az a folyamat, ami belátási képességtől, rációtól teljesen elválasztható, és mi több: öngerjesztő. "Férfiassági deficitet" kezdenek érezni ilyenkor - megrettennek, menekülőre fogják. Ez pedig szomorú. (Ezért kellene - társadalmi szinten - lazítani a nemi szerepek mára már idióta merevségén).
Ez a rejtett kockázata a segítő szándéknak..de próbáld meg azért. Kitűnő adottságot érzek benned ahhoz, hogy tapintattal, szerelemmel, elismeréssel tudj vezetni. Fogd kézen őt..
Köszönöm szépen, kedves vagy, ha ezt gondolod rólam. Ha csak a negyede igaz rám valóban, az már jó. :)
De engem mindig ösztönzött, ha nehezebb a helyzet. Minden téren ilyen vagyok... Munkahelyemen is ha észreveszek valamit, ami nem jó, akkor is jelzem, ha tudom, hogy nekem kell helyrehozni, és sok idő árán. Inkább, minthogy ne foglalkozzak vele... Vagy pl. szeretek süteményeket csinálni. Olyannak neki sem állok, aminél ott áll a leírásban: könnyen elkészíthető. Férfiválasztásnál is így voltam. Míg nem volt meg a párom, akkor is olyanra vágytam, aki nem egyszerű eset. Hát ő valóban nem az. Viszont én sem vagyok az.
válasza:Nem féltelek én téged! (Illetve, dehogynem: "féltek" minden arra érdemes embert, szurkolva értük és szorítva nekik. Te meg az vagy - és tényleg azt gondolom, amit írtam.)
Nem vagytok könnyű esetek? Az jó! Az én szememben máris értékmérő. Lesz majd köztetek "élet", hullámvasutas hangulatok, vonzások/taszítások - kívánom, hogy "kezelni" is kölcsönösen tanuljátok egymást. Te légy a "pszichológusa", tiéd a nagyobb feladat, te érzel "megoldandót". És az van.) A letapintó-készségedet meglévőnek látom: hajrá, vezesd! Legyen az egész olyan, mint egy tangó: kitartó, komoly, szenvedélyes, ritmikus - KÉT ember közös "tánca". Legjobbakat!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!