A párod és Te is végeztetek egyetemet? Ha valamelyikőtök nem, nem rossz érzés, hogy a barátod/férjed tanultabb, vagy fordítva?

27 éves nő vagyok, pedagógus diplomával.Férjem 26 éves, magasépítő technikummal.

Felnézek rá, eszembe sem jut lenézni, amiért nincs diplomája!Okos, jó a kommunikációs képessége, tapraesett,jó a humora, és ha át kell alakítani a lakásunkon valamit, akkor lazán megcsinálja:)

Persze vannak dolgok, amihez én értek jobban, a fősulin tanultakat kamatoztatom a gyereknevelésben.Jól kiegészítjük egymást:)

Nekem mindig is rossz érzés volt, hogy sokkal többet tudok a páromnál, mert így nem is tudtam tartalmasan beszélgetni velük.

Nem azért, mert hülyék voltak hozzá, hogy felfogják, hanem azért, mert unták. Engem pedig ez felháborít; hogy lehet unni a tudományokat? Nincs diplomám, de ritka, hogy egy nem diplomással jól kijövök.

Általában nem az az oka az alacsonyabb iskolázottságnak, hogy magasabb szellemi igényeit önmaga kielégíti szakirodalomból; így szerintem alapvető, hogy milyen végzettséggel rendelkezik valaki. Persze nem felsőbbrendű, mint az érzelmi intellektus és az értékrend, de jó esetben egyenrangú szempont.

A férjem főiskolát végzett, én egyetemet+utána 2,5 év szakképzést, most GYES mellett a doktorimat csinálom. Soha nem volt nálunk gond ebből. És őszintén mondom, hiába vagyok én a tanultabb, ő ezerszer okosabb nálam! Más-más dolgokban vagyunk jók, az, hogy melyikünknek hány papírja van, nem teszi többé/kevesebbé az emberi értékeinket.

De el tudom képzelni, hogy sok férfiban rossz érzést kelt, ha a nő a tanultabb.

Bár szerintem ami igazán nagy feszültséget tud okozni, ha a nő többet keres. (És ez nem mindig függ össze a papírokkal.)

A páromnak nincs diplomája és nem is lesz, nekem folyamatban van. Igazság szerint ez a része nem különösebben érdekes, de jelzi, kit mennyire érdekelnek a világ dolgai.

A mi kapcsolatunkban nagyon komoly probléma, hogy egy adott szint fölött egyszerűen nem érti, mit mondok. Nem érti a problémáim sem.

Neki annyi az életcélja, hogy eleget keressen ahhoz, hogy kényelmesen meg tudjon élni, én szeretnék a szakmámban elismertté válni és alkotni valamit, ami megmarad utánam. Képtelen felfogni, hogy miért nem megyek el inkább dolgozni, mert amit akarok, annak szerinte nincs értelme.

Egyelőre nem tudom eldönteni, hogy le tudok-e élni egy életet egy ennyire más ember mellett, és elképzelhető, hogy nem. Abban az esetben ez a különbség lesz az oka az elválásunknak.

Midnketten végeztünk, ugyanazt a szakot.

Az exemmel voltak ilyen problémák. Elég buta volt, műveletlen, nehezen fogott az agya, nem tudott helyesen írni és beszélni, nem sok dolog érdekelte. Ezek zavartak, nem az, hogy nem végzett egyetemet. Sok nagyon művelt, inteligens embert ismerek, akik nem diplomásak, velük nem érzem ezt a szakadékot.