Rosszul érzem magam, úgy érzem én vagyok a hibás, de mégis sértve is vagyok. Mit tegyek most ebben a helyzetben, hogyan viselkedjek?

Két éve megismerkedtem egy fiúval. Szimpatikus volt a kezdetektől, nagyon jól elbeszélgettünk. De keveset tudtunk egymásról.

Fél évre rá összejöttünk. Egy hónapja voltunk együtt, mikor kiderült, hogy egy barátnőmmel nagyon jóba voltak, ha nem lett volna a csajnak barátja, össze is jöttek volna. Szerették egymást nagyon.

A fiúval hamar összeköltöztunk, nagyon szerelmes voltam(vagyok) belé. Lehet ő is szeretett valamilyen formában...

Másfél hónapra rá hogy összejöttün teherbe estem. Nem akarta a babát, én igen. Mondtam neki, hogy nem kell a neve, nem kell tőle pénz, nem kell tőle semmi, nem kell ő sem, a gyereket megtartom. Beleegyezett. Úgy is volt, hogy elválunk, de végül csak tartottuk a kapcsolatot. Beszélgettünk, találkoztunk, úgy voltunk, mintha együtt lennénk. Voltam nála, ő is volt nálam. Minden nap mondta, hogy szeret. Volt egy időszak, amikor nem találkoztunk(külön városban éltünk már akkor), de csak beszélgettünk, "szeretlek" üzenetek, stb stb. Ő ekkor megint elkezdett kavarni azzal a leánnyal.

Szülés előtt voltam, időközben már szerette a babát, úgy volt, hogy szüléskor is velem lesz. Tudta, hogy szülni fogok hétfőn, de vasárnap visszament a városába(meglátogatott, 3 napot voltunk akkor együtt. Azelőtt 3 héttel is volt nálam 3 napra...). Pedig már véreztem, elfolyt a nyákdugó, fájásaim voltak. Azt mondta visszajön hozzám másnap. Nem jött. A korházba se jött el. Születése után 4 héttel látta a babát először. Rosszul esett nagyon. Mindeközben azzal a leánnyal kavart.

Nem tudom mi volt köztük, volt aki látta őket kézenfogva sétálni, volt akinek tudomása van arról, hogy eljutottak az ágyig is... Ő csak annyit mondott el nekem, hogy csak majdnem csókolóztak.

Most azt mondja, hogy ő úgy vette, hogy mi nem vagyunk együtt. De akkor miért aludt velem egy ágyban, miért ölelt át, miért mondta, hogy szeret, miért volt velem úgy mintha együtt lennénk? -Azt mondta nem akart megbántani.

Most eltelt lassan egy év. A lánnyal már nincsenek egy városban. De szerintem még mindig szereti... Nem tudom mi lett végül velük, hogy mentek megint szét(lehet miattam...)

Ha én nem kavarok be annó, ha tudom, hogy köztük alakul valami, akkor most együtt lehetnének. Bosszant, s megcsaltnak érzem magam, de van bennem egy olyan is, hogy miattam ment tönkre az ők kapcsolatuk...

Egy hét múlva esendő egy utazás a fiúhoz, haza. Állítása szerint szeretné, hogy menjünk. De én nem nagyon szeretnék menni. Ő engem hibáztat, amiért nem lehetnek együtt a lánnyal.

Azt se tudom most mi van.... néha mondja, hogy szeretné, ha együtt lennénk, de úgy érzem magam, ha nincs ló, jó a szamár... S itt én lennék a szamár...

Szerintetek most ki a megcsalt, s ki a szerető?

Kezdem úgy érezni én vagyok a szerető... A lánnyal szeretik egymást, nagyon összeillenének, s én kavartam be a kapcsolatukba(akaratomon kívül), de mégis xarul esik, hogy velem ilyen....

Most mit csináljak...? Menjk, ne menjek? Mennem kéne, mert úgy van, hogy a nővérei lesznek a kicsi keresztszülei, s most meg is keresztelnénk... Szóval mennem kell. De hogyan viselkedjek vele? Engedjek a közeledésének? Vagy taszítsam el magamtól? Szeretem őt...

Le vagyok robbanva....

Köszönök előre is minden tanácsot, véleményt, s hogy meghallgattatok...

S bocsánat, hogy hosszúra sikeredett...