Mit tennétek a helyemben? Lépjek vagy tűrjek?

Friss diplomás vagyok, fél éve keresek munkát. Már ugy áltam a dolgokhoz, hogy "bármit" elvállalok, csak legyen már munkám. Nem akartam szüleimen élősködni, páromnak panaszkodni.

Egy vállalkozásnál találtam munkát, megbeszélés alapján irodai munkáról volt szó, gyakorlatban azomban szinte mindent én csinálok, kihasználnak ugy ahogy kell. Ujabban már takarítanom is kell, mindenre nekem kell figyelnem és semmi irodai munkával kapcsolatos teendőm nincs.

Már több mint 2 hónapja szenvedek. Párom az elején ugy állt hozzá, hogy végre egy munka, tartsak ki, támogat, de mintha megunta volna az állandó rossz kedvemete, hisztijeimet. Nagyon megalázónak érzem, hogy teljes mértékig kihasznál a főnököm és még esélyt sem látok arra, hogy a helyzet változzon. Párom szerint fel kellene mondanom, azt monndja ő nem csinálná ezt a helyemben és én is így érzem, hogy nem ezért tanultam. Céljaim vannak az életemmel, karriert szeretnék és tudom, hogy valahol el kell kezdeni.

De ugy érzem elegem van, kedvetlen vagyok, utálom a munkám, már lassan az életkedvem is elmegy.

Ti mit tennétek a helyemben? Mondjak fel és kockáztassam hogy esetleg újabb fél évig nem találok munkát vagy pedig tűrjem el, hogy kihasználnak és alulfizetnek!?!

Hálás lennék, ha írnátok véleményeket, tapasztalatokat!