Hogyan mondjam el anyumnak, hogy apumhoz szeretnék költözni, hogy tudjak menni hatosztályos gimibe?

Hát azért gondold végig, kicsit ha belegondolsz az ő helyzetébe, szerintem megérted.

Na én aki azt mondta, h nem marad egyedül, ott az egyéves gyerek... gratulálok, voltál már gyerek közelében? Azért az ember társalgásra is vágyik, esetleg nem kizárt, hogy segítség is jól jön néha. :D

talán azt sem ártana tudni, apád mmit gondol az egészről. Meg ugye azért gyerek vagy, nem teljesen te döntesz, elvégre az ilyesminek komoly anyagi vonzata van. Anyádnál ott marad egy üres szoba, de fűteni ugyanúgy kell, stb. Appádnál meg lehet nincs is hely, vagy nem akar/tud neked reggelente zsömlét vajazni, megszokni, hogy még egy ember ott él, mert azért nagy változás, lehet, hogy emiatt nagyobb lakásba kell költöznie, anyagilag is bírni kell.

Nehéz ügy. És azért na, az erős túlzás, hogy a vallásos sulikban egész nap imádkoznak. A legjobb sulik vallásosak gyakran, de ez kimerül heti 1-2 hitanórában, abba meg még nem halt bele senki. :D De ezt csak úgy mondom.

Szóval a legfontosabb az lenne, hogy a szüleiddel (igen, mindkettőjükkel egyszerre) leülsz beszélgetni, aztán hagyod, hogy ők hozzák meg a végső döntést. A véleményedet elmondod, az érveidet elmondod, figyelembe fogják venni.

Kérlek ne haragudj meg, de azt látom abból amit leírtál, hogy apukád magához akar édesgetni, szinte biztos. Anyukádat nem is vette figyelembe, az lett volna a minimum hogy mielőtt veled beszél, sulit talál stb, anyuddal konzultál. Ha lenne gyereked, értenéd most amit mondok, de magad is gyerek vagy még.

Az is biztos, hogy apukád is szeret téged, nem is kell választanod a kettő közül, hiszen mindketten a szüleid.

Azt is megértem, hogy más sulit szeretnél, de nem minden az, aminek látszik. Apukádhoz néha elmenni, vagy vele élni két különböző dolog, remélem beválik. A lényeg, anyukáddal minden beszélj meg, ne hagyd ki őt mielőtt döntenél bármiről is az életben, ő ismer a világon a legjobban. Ha dühös vagy, akkor is soha ne bántsd meg azzal, hogy pl. apuval sokkal jobb, jobb nála, stb. És ne felejtsd el meghallgatni az ő érveit is, miért is nem szeretné, hogy menj.

Szerintem ha apád ebben partner, hogy nála lakjál, akkor használd ki, anyád is örülhetne ennek, elvégre ő az apád, az, hogy a magyar jog kapásból az anyának ítéli a gyerekeket, azt nem jelenti azt, hogy apád nem szeret, anyádnak az első sokk után ezt el kellene fogadnia. Hétvégén lehetsz úgyis anyáddal.

Mivel nem avattál be a részletekbe, mikor váltak el, feltételezem, hogy apád nem az egy éves gyerekét hagyta el, hanem anyádnak van új kapcsolata.

Kedves Kérdező!

Most azért nem érzed magad jól, mert nem elég jó a suli, nincs tánc, lovarda stb.

Gondold végig: elköltözöl, jó lesz a suli (talán), tudsz ide-oda eljárni foglalkozásokra. Azt írod hétköznap is csupán 3/4 óra távolságra van a város, így olyankor is tudnál találkozni anyukáddal.Ha külön órákra jársz, hogy akarsz vele találkozni? Mikor? Valószínű nem fog jól esni anyukádnak a döntésed. Jó lesz, ha minden találkozás abból áll, hogy látod sírni, v. szomorkodni? Akkor meg emiatt fogsz bánkódni.

Én biztosan nem döntenék a két szülő között még egyszer, ha már egyszer felborogatták az életem. Rábeszélném őket, hogy koliba engedjenek, ha már a bejárás naponta nem lehetséges. (Bár kérdéses számomra, hogy ha hétköznapi találkozás lehet, akkor bejárni miért nem lehet?)

Egy kollégiumban önálló életed lehet, aztán meg hétvégén feltehetően szokásos rend szerint találkozhatsz mindkét szülőddel, akiket így nem bánkódhatnak a döntésed miatt, hiszen igazságos lennél mindkettejükkel.

Elég buta az a szülő, aki megbántódik ilyesmin. Bocsi.

A kollégiummal semmi baj nem lenne, de apuka az már rossz?? Ez egyenlő a hülyeséggel.

Amúgy ezt inkább a válaszolók hozzáállására írom, a kérdező (és szerintem a szülei sem) nem így gondolkodik szerencsére.