Mit tudnék csinálni anyámmal?

Sosem szerettem tanulni, szakképzőben már annyira, hogy a 3 év alatt minden év végén 3-ból buktam, de a pótvizsgán átmentem nehezen. Minden egyes nap ezen veszekszünk anyámmal, nem érti meg, hogy nem akarok tanulni. A sok veszekedés már az agyamra megy, képes vagyok 2 órát az ágyon ülni, és nézni a falat, miközben szét vet az ideg. Azt tudom, hogy velem van a baj, nincs semmi életcélom, az egész életemet haszontalannak érzem. De ha anyám nem csesztetne emiatt, legalább nem lennék ennyire ideges tőle. Reggel örülök, hogy végre elmehetek otthonról, normális emberek társaságában lehetek, amikor már megyek haza, meglátom a házunkat, hányingerem van. Sokan nem értik miért vagyok ilyen nemtanulós, mert soha nem járok bulizni, nem voltam még részeg, nem vagyok egy nagypofájú verekedős alfahím, mint az iskolámban tanulók nagy része. Legszívesebben most kiiratkoznék az iskolából, és mennék akár hova segédmunkásnak, kukásnak, mindegy csak dolgozhassak. Dolgozni szeretek, 15 éves korom óta minden nyaramat végig melózom, és iskolaidőben is szombaton meló van. Munkában szorgalmas vagyok, szeretem is, csak a tanulás:( Tudnátok segíteni, mivel győzhetném már meg anyámat, hogy haggyon békén? A másik, a leírtak alapján nekem mi lehet a bajom? Mert azt tudom, hogy nem vagyok 100-as. Előre is köszi a válaszokat. Kommenthuszárok kíméljenek. 18F