Hogy lehet megállni a világban család nélkül?
Sajnos sosem jöttem ki túl jól a családommal, mert ők az álmaimra való törekvésekben mindig csak azt látták, hogy nagyravágyó és beképzelt vagyok, ezt pedig kifejezetten szerették tudtomra adni. Eléggé elmérgesedett a helyzet közöttünk az állandó gúnyolódásaikkal és bántásaikkal, manapság már nem is nagyon beszélünk.
Nyilván nehéz átlátni, hogy mennyire kemény ez a helyzet, de én olyannyira menekülnék itthonról, hogy másfél hónap múlva elköltözök. Kis szobát bérlek majd egy barátnőmmel... ami ugye pénzbe kerül. Fontos, hogy ha én most elmegyek itthonról, akkor lényegében nem jöhetek vissza többé, és igazából a családommal sem kívánom tartani a kapcsolatot.
De az az igazság, hogy félek. Munka mellett még tanulok, nagy szerencsém volt, hogy sikerült olyan melót kifognom, ahol ezt elnézik - de mi van, ha egyszer mégis kirúgnak? Ha nem lesz bevételi forrásom, és itt állok a kezemben egy nem sokat érő OKJ-val (ami sokat érne, ha lenne időm arra, hogy elhelyezkedjek gyakorlattal is, csak erre meg időm nincs a munka miatt). Szeretnék még egyetemre menni, de nyilván senki nem fog támogatni, tehát csak magamra számíthatok ebben a nagy világban.
És ez rettentően félelmetes... hova megyek, ha nem lesz pénzem? Ha közbejön valami (betegség, baleset, akármi) ki fog engem támogatni? Ki az, akire támaszkodni tudok a bajban?
Persze, sokat tudnak segíteni a barátok, de lássuk be, ezekkel nem feltétlenül lehet hozzájuk fordulni... van itt olyan, aki teljesen egyedül áll a világban? Hogy csinálja?
válasza: válasza:Én ugyanazt csinálom, mint Te. 26 éves vagyok, az érettségi után szinte rögtön elkezdtem dolgozni egy cégnél. Közben elvégeztem a főiskolát úgy, hogy 4 évig nem voltam szabadságon, és nekem kellett fizetnem a költségtérítést.
Szerintem ez tök normális, a legtöbben vállalnak ennyit. Ne érezd magad leterhelve:)
válasza:Figyelj, én leírtam, h nekünk sem volt könnyű, mi is nagyon-de nagyon szgények voltunk, nekünk is csak levetett ruha meg szakadt és újrafoltozott volt, sokan minketi is csúfoltak. Nővérem sem csak henyélt főiskola mellett, hanem dolgozott. Az volt a munkája, h cikkeket írt és szerkesztett. Mint mondtam, 18 volt, mikor felfigyeltek rá és akkor még nem volt diploma a kezében. Ő ügyes volt és nyomult. Nagyon sokat olvasott és tanult, h oda jusson.
Erre te még mindig csak sajnáltatod magad, h neked milyen rossz volt és h most suli+tanulás. És? Azt gondolog, h mindenki úgy jut el oda ahova akar, h nem dolgozik meg érte? Hányan vannak, akik a nyomorból küzdik fel magukat? Sokan. Azért sikerül nekik, mert nem ragadnak meg a legkisebb problémánál.
Én külföldön élek és még a mai napig is nehéz itt, de sosem adtam fel, pedig volt olyan időszak, h enni sem tudtam, mert nem volt rá pénz, de nem adtam fel.
válasza:Én a helyedben még gyűjtenék annyi pénzt,hogy ki tudjak menni külföldre dolgozni.Pincérnek,vagy mosogatónak,takarítónak.Ezzel annyit kereshetnél kint,mint itt 2 diplomával.De a megélhetésed is átlagos lehetne,biztonságban lennék.Uutána kezdhetnél gyűjteni,annyit,hogy visszatérj szintén biztonságban élj és kövesd az álmaidat...
Én is ezt csinálom.
válasza:Ha eros vagy meg tudod csinalni csak bizz onmagadban. Igaz nehezebb de nem lehetetlen. Epits fel egy barati kort, ill egy ket kozeli baratot akinek elmondhatod oromodet es banatodat. a lenyeg h kolcsonos legyen ne egyoldalu.
Figyu en hasonloan nottem fel, nem nyomorban de nem is volt sok mindenunk. Tanultam. A legvegen azt amit anyu szeretett volna h legyek, gimi utan de en akkor elutasitottam es veletlenul megis ide kanyarodtam ki.
Kulfoldre mentem es nem tetszett ez anyumnak. Otthon ugy ereztem megfulladok ha nem lepek. Fiatal voltam, utolso pillanatban meg a visa szabalyok szigoritasa elott leptem. Igen atmenetileg rosszabbul eltem, mint elotte, hitelt vettem fel mert senkire sem szamithattam. DE sok sok kitartassal, sok sok konnyek kozepette, es koszonhetoen jo baratoknak akik meghallgattak es erzelmileg tamogattak tul eltem a nehez idoszakot. 10 evvel ezelott pincerkent dolgoztam ket diplomaval ket nyelvtudassal, bevandorlokent es azt sem tudtam h holnap mibol fizetem az albit, es mit fogok enni. Ma 10 ev utan egy multi ceg felso vezetoje vagyok, donteseket hozok, ceges kocsival utaztatom hatsomat, legujabb telom van, laptopom es jo fizum. De hosszu volt az ut idaig es az elso ket ev kegyetlen volt. NEm futamodtam meg bar sokszor akartam. Azert nem mentem vissza, engem anyu visszafogadott volna de minden nap megkaptam volna 'na ugye megmondtam h ez lesz' ezt meg nem akartam hallgatni, inkabb szenvedtem. De igy utolag nem bantam, letelepedtem es van egy masodik allampolgarsagom, ket utlevellel utazom, Europaban a magyar EU-sal, ezen a foldteken meg az ittenivel vizum kotelesseg nelkul. Igy klassz.
egyet sajnalok h sokat kell dolgoznom, hosszu orakat, neha nagy a stressz. de ezen is hamarosan valtoztatni fogok.
tehat csak fel a fejjel semmi sem lehetetlen. a lenyeg bizz onmagadban es soha de soha ne add fel az almaidat. Most vagy fiatal hasznald ki a lehetosegedet!!! es majd 10 ev mulva nezd meg te is h hol leszel.
válasza:Ne másra támaszkodj soha, mindig magadra mert akkor nem érhet meglepetés.
Rocky NAGY üzenetével segítenék Neked, csak másfél perc, de minden benne van az életről:
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!