Más férj is természetesnek veszi, hogy a feleségre hárul az összes házimunka és egyéb feladat, amíg az otthon van a gyerekkel?

Nos, én sem hagynám annyiban. Nálunk is ez a helyzet, mint nálatok, csak van még plusz kettő gyerek, akik még kicsik. A felújításnak már vége, de én küzdöttem végig az egészet.

Nálunk a férjem ugyanúgy kihúzza magát az itthoni munkából, és a gyereknevelésből. De nem csak a házimunkából, hanem még az un. férfimunkákból is. Pl. villanykörtecsere, polc felszerelés stb. Nálunk is a sok munkával lett magyarázva az egész, na meg, hogy ő keresi a pénzt. Az érdekes, hogy akkor sem emeli fel a s...gét, ha éppen nem dolgozik sokat, (merthogy vannak ilyen időszakok is). Hozzászokott az otthoni kényelemhez, s nem hajlandó semmit sem csinálni. Néha kiborultam a fáradságtól, s válni akartam.

Most viszont nálunk köztes megoldás van, ami csak részmegoldás. S ez a takarítónő. 2-3 hetente jön, így nagytakarításokat nem kell csinálnom. Na persze marad azért így is elég... , de a semminél azért jobb.

Évek alatt rászoktam arra, hogy minden otthoni férfimunkára, amit nem tudok megcsinálni, napszámost fizetek. S az árát az férjem orra alá dugom. Hogy lássa, mennyit ér a munkám forintosítva, és mennyit érne az övé, ha csinálná.

S, hogy ne érezzem magam a saját lakásom, családom rabszolgájának, egy éve elkezdtem nyelvet tanulni itthon. A gyerekek nem sínylik meg, de a házimunka igen, egy kicsit. Így most már hetente jön a takarítónő. Persze ennek az árát is az orra alá dörgölöm.

Nem, egyszóval tényleg nem fair a nőre hárítani mindent, azzal a címszóval, hogy a férfi meg az irodában dolgozik. Elég ha csak a ledolgozott óraszámot vesszük alapul: az irodai munkaidő heti max. 60 óra, extrém esetben néha 80, ha a hétvége is szóba jön. Az itthoni meg napi kb. 18 órával számolva, s szigorúan beleszámolva a hétvégét, hiszen nekünk nincs ilyenünk: minimum 120 óra. Testvérek között is ez nagyjából a duplája. Az lenne tehát a korrekt, ha a férfi a különbség kb. felére átvállalna valamit az otthoni teendőkből. Ez legyen mondjuk hetente min. 15-20 óra. Ennyi időbe aztán belefér 1-2 körtecsere vagy mosogatás, vagy akármi. Lehet választani.

Az én férjem lassan kezd ráeszmélni. A gyerekek is megsínylik a rossz példát. Ha nem változik semmi, könnyen lehet, hogy el fogunk válni. Ezzel az erővel egyedül könnyebb lenne. Ha ő úgy gondolja, hogy csak a pénzzel járul hozzá a családhoz, akkor azt megteheti távolról is..., nem?

Direkt nem olvastam egyik választ sem, az esetleges egyezés a véletlen műve.

Mindenképpen beszélnék vele és a tudomására hoznám, hogy:

-minden család és minden élethelyzet egyedi, nem lehet általánosítani

-nagyon helytelen a kollégáktól kérdezni, hogy hogy viselkedjen otthon

-Te, a felesége, nagyon szeretnéd, ha kicsit figyelmesebb és odaadóbb lenne a családjához azért, mert Te így szenvedsz, neked ez nagyon nem jó, nem érzed jól magad a bőrödben

Aztán: ne ess abba a hibába, hogy csak elvársz és nem adsz neki visszajelzéseket!

Ne így legyél, ahogy a Magna Cum Laude dalszövegben:

"Úgy látszik Téged az élet arra nem tanított meg,

Hogy a dolgok úgy nem működnek, ha csak elvárják."

Tégy annyiból Te is a boldogságért, hogy sokat beszélsz az érzéseidről, őszintén elé tárod, hogy a kollégái véleménye helyett inkább a Tiédet kellene figyelembe venni, hisz nem velük él.

De semmiképpen ne némán tűrd és várd a csodát, mert abból szokott az előjönni, hogy a hapi (a visszajelzések alapján) azt hiszi, hogy minden oké, mígnem egy szép napon az édes imádnivaló feleség csak a szakítás vagy válás szót tudja az összeszorított ajkai között sziszegni. A hapi meg néz ki a fejéből, hogy WTF? OMG!

De az nagyon jó, hogy Te felismerted a hibát és tenni akarsz érte. Ne hagyd magad, állj a sarkadra, még azt is hozzá teheted, hogy ő is jobban érezné magát egy nem hullafáradt, életenergiával teli boldog asszony mellett. És ennek a kulcsa csakis az ő kezében van. Ettől észhez kell, hogy térjen.

39F

Én úgy nőttem fel, hogy anyukám munka (és két gyerek) mellett MINDENT egymaga csinált. De értsd úgy, hogy ő festette ki egyedül a lakást, meg ilyenek, szóval nem csak a házimunka. Én már tini koromban megfogadtam, hogy ha én férjhez megyek, nálunk nem ez lesz a módi. A lakásban közösen élünk, akkor az ezzel járó munkák is közösek. Nyilván aki jobban ráér, az többet csinál meg belőle, de az nem járja, hogy minden csak és kizárólag egy emberre háruljon. Szerencsére nincs is így.

Igaz, amikor én otthon voltam a fiammal, nem voltam férjnél, így tényleg mindent én csináltam, de hát nyilván, hiszen ki más? :)

Idő közben férjhez mentem, és igazán nem az a zsarnok típus vagyok, de ilyen téren vannak elvárásaim. Függetlenül attól, hogy pl. én nyáron itthon voltam, azért amikor ment el dolgozni, szépen a kezébe adtam a szemetet, ha már egyszer úgyis megy lefelé, akkor miért ne vinné le, nem? Amit napközben kellett, azt én természetesen megcsináltam, hiszen ráértem, de ha este adódott valami, hát nem volt kőbe vésve, hogy azt csak én csinálhatom :)

Szóval szerintem nem egy természetes dolog az, hogy mindent csak az csinál, aki otthon van. Aki munkába jár, annak x időpontban lejár a munkaideje, és azzal kész. Aki otthon van, annak sosem jár le? Na ná, hogy nem, hiszen a házimunka nem fizetésért történik, hanem azért, hogy az ember normális környezetben, otthonosan éljen. Ez mindenkinek az érdeke, aki az adott lakásban/házban lakik. Házimunka meg nem csak reggel 8 és délután 5 között adódhat, hanem egész nap. Főleg ott, ahol kicsi gyerek van.

Szerintem egy "csöppet" elvan tévedve a férjed. Az, hogy most otthon vagy a kicsivel nem jelenti azt, hogy ezennel te csinálsz mindent, ő meg csak otthon a tv-t bámulja, akár mennyit is dolgozik.

Én a helyedben leülnék vele beszélni, ha ép ésszel gondolkozik akkor befogja látni, hogy nem jól gondolta.

Sajnos jelenleg nincs munkám így itthon vagyok, párom dolgozik, de annak ellenére mindig segít a tennivalókban. Például kiporszívózik, elmosogat, ha úgy van akkor ő csinál sütit.

Nálaunk még nincs baba, de amint lesz tudom jól, hogy a mostani gondoskodástól is többet fogok kapni tőle.

Én átvállalnék mindent. Ha már Magyarországon létezik az a kiváltság, hogy valaki 3 évig GYES-en van, akkor ne a dolgozóval felezzünk már.

Ha otthon vagyok eszem ágában sincs ezt elvárni a férjemtől! Ilyenkor háztartásbeliként funkcionálok, a dolgom pedig a családom természetbeni ellátása. Pofám leégne,ha otthonlét mellett segítségre szorulnék.

A lakásfelújítás más,az ezzel nem függ össze, ebben egyetértek.

(Ja és a válaszokat nem olvastam)