Van okom a féltékenységre?
Mostanában a barátom egyre jobb viszonyban csoporttársaival, akik főleg lányok.
Én kicsit féltékeny vagyok, barátomban bízok, csak a lányokban nem.
Éjjel gondolkodtam, miközben mellettem aludt, és eldöntöttem, hogy szakítok vele annak ellenére h ő életem szerelme
(Egyfajta védekező reakció volt tőlem, mert akkor már inkább elmarom magam mellől minthogy más elvegye. Lehet nem túl jó megoldás, de ilyen helyzetben nem voltam még.)
Közöltem vele a döntést...és annyira kiborult :S Zokogott nem kapott levegőt könyörgött, én meg elmondtam neki a feltételeimet.
Én nem gondoltam volna, hogy őt ez ennyire kiborítja, és úgy érezem hogy nagyon szeret.
Van okom ezek után féltékenynek lenni?
Te nem szereted a barátodat! Akit szeretünk,abban bízunk is,és nem akarjuk kisajátítani! Miért akarod,hogy csak veled foglalkozzon, a csoporttársaival ne? Az életben is elzárnád minden nőnemű lénytől?
Semmi okod a féltékenységre,ezen sürgősen változtass!
"én meg elmondtam neki a feltételeimet. "
Hűha. Pórázt nem akarsz rátenni? Így csak elmarsz magad mellől mindenkit.
Amúgy meg mi az, hogy a barátodban bízol, a lányokban nem? Ha bíznál a barátodban, akkor azt is tudnád, hogy ha a csajok pucéran csábtáncot lejtenek előtte, ő akkor is nemet mond. Tehát a barátodban sem bízol - annak ellenére hogy állítod igen - hogy tudna kezelni egy olyan helyzetet, ha kikezdenének vele.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!