Mi a véleményetek erről a szituról?

Kezdem az elején:

Keresztszüleim mindig is elhanyagoltak,talán kiskoromba foglalkoztak velem,de akkor se estek túlzásba.Majd évekig nem is hallottam róluk.Hozzáteszem kisebb koromban is mindig én jártam hozzájuk.Aztán egy napon összefutottunk egy közértbe,akkor már 8 hónapos terhes voltam.Ennek hatására havonta vagy 2 havonta 1x eljöttek.Hívtak minket is,de mivel nekem van egy bizonyos betegségem amiatt nem tudok hosszú távra menni (más városba laknak),igy vissza utasítottam.Persze elmondtam neki is,hogy miért nem tudok menni.Nem nagyon értette meg,inkább mindig csak erölködött h menjünk.Aztán,úgy volt,h ma 4kor eljönnek.Sütöttem,átszerveztem az egész napot,mármint a napi rendet,a kisgyerek körül (alvás stb)Fél 5kor még sehol sem voltak,felhívtam keresztanyám,hogy jönnek-e.Erre hebegett habogott,nevetgélt a telóba.Kérdeztem tőle,hogy elfelejtették?De erre sem adott igazán választ,csak nevetett tovább.Majd kérdeztem,hogy akkor az van amire gondolok?Mármint,hogy most ez úgymond "visszavágó" volt,mert ki nem mentünk,mikor hívtak.De persze erre is csak nevetett,semmit sem mondott.Én meg elköszöntem tőle és letettem.

Mit gondoltok?Továbbiakban mit tennétek?