Elhagynád a férjedet egy bizonytalan kapcsolatért?

Tegyük fel, hogy megismersz egy fiút, aki még egyetemre jár, első perctől kezdve érzel valamit, amit eddig még nem éreztél, mintha valami láthatatlan kötelék lenne köztetek. Ismét összehoz vele a sors, azt mondja, hogy nem tud tőled elszakadni, te távolságtartó vagy, de benned is tudatosul szép lassan, hogy vonzódsz hozzá, viszont elhessegeted a gondolatot, mert férjnél vagy. Találkozgattok, mint barátok, közös érdeklődési körről beszélgettek, de nem lépitek át a határokat. Elrontod már az első találkozásnál, mert minél többször látod, annál inkább mond csődöt a „csak barát lesz” elmélet. Aztán megszakítod vele a kapcsolatot, nem tartotok filozofikus, kávézás melletti beszélgetéseket, nem viszed el kiállításra, nem írsz neki, nem hívod, megkéred, hogy felejtsétek el egymást, élje tovább a kötelezettségek nélküli huszonévesek életét, te pedig gyereket nevelsz és szereted a férjedet. Eltelnek hónapok, mikor egy elkeseredett sms-t kapsz tőle, amiben kifejti, hogy mindennap gondol rád és hiányzol neki. Ismét belemész, ismét találkoztok abból a célból, hogy végleg lezárjátok barátságotokat, de megcsókol, te pedig nem hátrálsz meg. Nagyon szenvedsz, mert még csak nem is egy rossz házasságból való menedéket látsz benne, hanem tiszta érzéseket. Férjed, fiad otthon van, férjed semmit sem sejt, azt hiszi, minden tökéletes, de téged belülről emészt a másik hiánya és az összezavarodás. Mit tennél, elhagynád a férjedet egy másikért, akivel érzed, hogy boldog lehetnél, vagy maradnál az eddigi életedben és nem dobnád fel egy olyan fiú miatt, aki előtt még lehetőségek tárháza áll?