A szüleim azt sugalják belém h nem vihetem semmire nem vagyok semmire sem jó (pedig gimnáziumba járok, jók a jegyeim) annyira nem értem ezt a viselkedést. Mit tegyek?

A válasz megírásának időpontja: ma 21:35

Pontosan ahogy a 84%-os mondta.

Elsősorban Neked kell érezned, mire vagy képes. Ha jók a jegyeid és még szorgalmad is lesz, tedd azt, amit szeretnél, mert akkor meg fogod tudni csinálni, függetlenül attól, hogy más mit mond.

Egyébként az én lányom is mindig azzal jön, hogy mi, a szülei tápláljuk belé, hogy nem lenne képes egy egyetemet elvégezni. Ehhez tudni kell, hogy most 20 éves, és egészen eddig nem vette a fáradságot a tanuláshoz, hogy le tudjon érettségizni. A lehetőségeinkhez képest pedig mi mindent megtettünk, hogy csak a tanulásra legyen gondja, de ahhoz is lusta volt mindig. Ezért bukdácsol már a harmadik középiskolában most is. Ő volt mindig az, aki azt hajtogatta, hogy bármennyit tanul, hülye hozzá, hogy megértse. Pedig csak az volt, hogy semmi nem érdekelte a tananyagból, ezért ha el is kezdett valamit olvasgatni belőle, felfogni már semmit sem tudott, mert teljesen máshol járt az esze. Az igaz, hogy mi szülők annyit mondtunk neki, hogy ha nem képes naponta legalább 1-2 órát tanulni, akkor tényleg semmi nem lesz belőle, mert csak a kivételes eszű iskolásnak elég az, amit az iskolában hall. A lényeg, hogy semmivel sem lehetett rábírni a tanulásra. Most pedig hirtelen rátört a roham, hogy ő a 6. éve tartó bukdácsolás után egyetemre vagy főiskolára akarna menni. Elkezdett minket hibáztatni, hogy most miért nem vagyunk képesek külön tanárt fizetni angolra és matekra? Ehhez tartozik, hogy a középiskola elején két tanárt is fizettünk neki, bár nem akarta és el is maradt mindegyiktől, mert számára nem feleltek meg. (ismerős ajánlotta az egyiket, mert az ő gyerekét is eredményesen korrepetálta)

Mostanra én munka nélkül maradtam, a családi pótlék is megszűnt az adókedvezménnyel együtt, egy fizetésből pedig már nem futja külön tanárra is. Így mi vagyunk a rosszak, hogy miattunk nem lesz képes semmire vinni az életben, és mintha mi azt akarnánk, hogy ő is olyan csóró legyen, mint mi.

Viszont ha Te jól tanulsz, és a továbbtanulásod sem terheli túl a családi költségvetést, akkor igenis állj ki magadért. Persze csak olyan diplomáért érdemes időt és pénzt pazarolni, amivel később mész is valamire.

A mi esetünket csak azért írtam le, mert ilyen kérdéseknél érdemes lenne a másik felet is meghallgatni. Talán a kérdező érzései nem egészen a teljes valóságot tükrözik.

A válasz írója 67%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 10:20

Nem lehet hogy valami baja van és emiatt tanulási nehézségei vannak? Mert én is szín 5-ös tanuló voltam, utána elkezdődtek a gondok, aztán már nem volt kedvem tanulni és figyelni sem tudtam rá és elkezdtem bukdácsolni.

A válasz írója 67%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 13:32

Nálam is azthiszik, a szüleim, hogy lusta meg trehány vagyok, közben semmit nem tudnak (nem hisznek el) hogy miért van ez. De közben lehet, hogy alapból ő lusta, de nem biztos.