A hormonok miatt érzékeny ennyire, vagy én voltam tapintatlan?

Van egy nagyon kedves barátnőm, aki külföldön él, így csak levelezni tudunk egymással. Nemrég írtam neki, hogy félek, hogy elveszítjük a munkahelyünket (a férjemmel ugyanott dolgozunk, de én most itthon vagyok az 5 hónapos lányunkkal). Nem értette, miért aggódok, szerinte simán találnánk másik állást (mert az olyan egyszerű). Tudni kell, hogy most elég jó körülmények között élünk és megírtam neki, hogy szeretném, ha az én gyerekemnek nem kellene annyit nélkülöznie, mint nekem annak idején.

A barátnőm jelenleg 7 hónapos terhes. Neki ebből a levélből az jött le, hogy én megvetem őt, amiért úgy vállal gyereket, hogy 1 fizetésből élnek és albérletben laknak. Én nem vetem meg és nem értem, miért baj, hogy szeretném megtartani a munkámat? Tudhatná, hogy nem olyan egyszerű váltani, hiszen az ő vőlegénye 3 éve nem talál magának munkát.

Miért küldött ilyen levelet? Én nem bántottam, csak leírtam, miért aggódok. Ő meg visszaírt, hogy ő akkor biztos rossz anya lesz, mert nincs pénzük és emiatt őt meg kell vetni.

Ez most a hormonok miatt van, vagy tényleg tapintatlan voltam? Kérjek tőle bocsánatot?