MÉrt kell erőltetni? Mért ilyen? Nem bírom nem tudom mit kne csinálni!

Akkor mondd meg neki újra, hogy ne haragudjon, de nem szeretnél.

Hidd el, felnőttek közt ez az elintézési mód az egyetlen értelmes lehetőség.

Ha ez vigasztal, nekem az édesanyám és az osztályfőnökeim (általánosban és középsuliban is) közösen kitalálták, hogy túl zárkózott vagyok, ezért plusz munkát varrtak a nyakamba.

Általánosban én lettem az osztálytitkár, de soha egy gyűlésre vagy mire se mentem el, úgyhogy vagy egy fél év után megvonták tőlem ezt a tisztséget. :)

Középsuliban meg én lettem a hiányzás- és késésfelelős, egy táblázatba írtam, ki késik, hiányzik, stb. Ezt vagy egy évig csináltam, de mivel nem voltam korrumpálható (légyszi, ne írj be, majd hozok csokit és társai), különösebb népszerűségre nem tettem szert általa. :)

És én mekkorát csalódtam anyámban, meg az amúgy szeretett osztályfőnökeimben, amikor ezt megtudtam, hogy engem csak ezért szivattak, hogy legyek nyitottabb... röhej. Ettől csak még jobban begörcsöltem.

De Te nyilván nem ilyen kis visszahúzódó vagy, csak megválogatod a barátaidat.

Csak azért írtam ezt le, hogy lásd, nem vagy egyedül.

Nem baj.

Tudod, most épp abban a korban vagy, amikor kezd kialakulni az ember leendő értékrendje, az az irány, amit felnőttként követ majd. Ennek egy lépése az a változás, amit magadon tapasztalhattál, és az égvilágon semmi baj nincs vele. Ha nem lenne egyetlen barátod sem, akivel beszélgetnél, akkor azt mondanám, tényleg változtatnod kéne, de ha van 3-4-5 ember, akikkel jóban vagy, ez bőven a normális kategória. Szóval ne izgulj...! :)

Mér lenne baj? Nekem is 1-2 barátom volt mindig is, a többiek csak úgy voltak, nem mondom hogy rossz volt a viszonyom velük de olyan semmilyen.

Ilyen iskolai programokra nem jártam soha, csak ha olyan volt hogy lehetett rajta ökörködni :)

De ha vmi feladatot adtak azt biztos nem csináltam meg, mindent csak addig amig érdekelt.

Erre a színjátszóra is elmennél 1x aztán ha nem tetszik otthagyod, kit érdekel hogy utánna már kötelező.