Engedjem vagy tegyem szóvá? Szerintetek?
Párommal nemrégen kezdtünk távkapcsolatban élni a tanulmányi miatt. Úgy indultam neki az egésznek,hogy mindenben támogatni fogom,nagyon büszke lennék rá,ha meg tudná szerezni a diplomáját.
Pár hét leforgása alatt hihetetlenül megváltozott. Egy héten többször eljár bulizni (előtte jó,ha félévente egyszer),és ami nagyon rosszul esik,hogy úgy érzem,hogy fontosabbak neki a haverok. Ennek az lett a hatása,hogy elkezdtem kimerülni idegileg,rossz kedvem van,sokat sírok. Konkrétan ma is lerázott,hogy elég fura indokkal,pár nappal ezelőtt egész nap fel sem hívott. (Aznap is bulizni ment.) Másnap reggel bocsánatot kért,de nem hiszem el,hogy nem volt 5 perce,hogy beszéljünk. (Megbeszéltük,hogy minden nap fogunk kommunikálni valamilyen formában.)
Nem szeretném "eltiltani" a szórakozástól,nem szeretném megmondni neki,hogy mit tegyen,de valami miatt nagyon megváltozott. Tudom,hogy egy társaság ezzel jár.
Egyébként több éve együtt vagyunk, nem egy kis fellángolásról van szó. Vele képzelem el a jövőmet.
Nem gondolom,hogy 3. személy lenne a dologban,mikor hétvégén hazajön,mindent megpróbálok neki megadni,úgy érzem,hogy sikerül is,és örül is neki.
Nem akarom elrontani a dolgokat. De mégis azt érzem,hogy nem a régi. Szerintetek mit tegyek?
22:52
Van igazság abban,amit mondasz. Amikor együtt vagyunk sokat bolondozunk,hülyéskedünk,röhögünk.
Neten,telefonon nem jön át a dolog.
De most mit tudok csinálni? Muszáj volt elmennie,mert azon az egyetemen volt a legközelebb az a szak,amit szeretett volna. Ha elleneztem volna már akkor jöttek volna a konfliktusok... Nem volt jogom ellenezni. Csak támogatni. Amit igyekszem is,de nagyon nehéz.
válasza:Ahogy írtad a kiegészítést, már érthetőbb, miért éled meg ilyen rosszul. De ha szeretsz valakit, meg kell tudnod vele beszélni a problémás helyzeteket. Ez nem ráförmedés, beleszólás, kiabálás, ultimátum stb., hanem egyszerűen elmondod, hogy neked ez most nehéz, bizonytalannak érzed magad, de nem szeretnéd elrontani a kapcsolatot. Mondd el konkrétan, hogyan tudna neked abban segíteni, hogy könnyebben éld meg a mindennapi hiányát.
Ha nem tudod ezt őszintén, indulat nélkül megbeszélni vele, akkor félő, hogy még elégedetlenebb, magadba fordulóbb leszel, és ő is megérzi a feszültséget benned, csak nem fogja érteni. És pont az veszik el, ami egy párkapcsolat alapja: bízol magadban ÉS a másikban annyira, hogy ketten EGYÜTT meg tudjátok oldani a nehézségeket.
Akkor összességében azt mondjátok,hogy hagyjam,és ne szóljak érte.
Remélem,hogy tudom magam fékezni,és azt is remélem,hogy nem lesz okom beleszólni.
válasza:Azt hiszem válaszoltam a kérdésedre, amit távkapcsolat ügyében tettél fel pár hete (napja?).
Mi is évek óta tartó kapcsolatból mentünk át távkapcsolatba. Nekünk azért működik, mert alapvetően nagyon nagyon sokat beszélgetünk és "ápoljuk egymás lelkét" még így távolról is...elmeséljük milyen volt a napunk, kivel találkoztunk, mit csináltunk. Van olyan, hogy 2-3 órát beszélünk, van olyan nap, hogy éppen 5-10 percet DE Egyetlen nap sem marad ki. Ha kimarad ott már valami bibi van. (ha nincs ideje hívjon fel amikor a budin ül...:-S)
De azt mondom egyelőre ne nagyon tégy semmit. Ha máskor is mindent megbeszéltek mondhatod, hogy úgy érzed megváltozott kicsit, kérdezd meg szeretne-e erről beszélni. Első lépésnek megteszi, szerintem.
Aztán várd, hogy ő is hívjon, ne csak Te lógj rajta.
Szerintem egy ilyen távkapcsolat nagy próbája egy kapcsolatnak. Könnyen kiderül, hogy hányadán álltok egymással. Mi eldöntöttük, ha a távkapcsolat rendben lesz 3 évig utána összeházasodhatunk nyugodt szívvel, mert akkor már tényleg nem jöhet semmi "új".
A párodnál remélhetőleg az újdonság varázsa van. Bár mi pont az elején voltunk a legjobban megviseltek egymás hiánya miatt. Mi pénteken búcsúzunk egymástól, már előre tudom, hogy hatalmasat fogok bőgni...és titokban a párom is :-S. Szerencsére már csak 8 hónap...
Kívánok kitartást, és majd írj, hogy mi lett, kár volna veszni hagyni:(
21-L
Nem hiszem,hogy én tettem fel azt a kérdést,amire már válaszoltál. :-) Remélem tényleg igazatok lesz,és nem lesz ebből probléma. Lehet,ha bekerülnék én is valami társaságba,akkor máshogy látnám ezt az egészet.
Most még aggódó stádiumban vagyok.
Amikor hazajön nagyon jól telnek a napok,nagyon boldog vagyok,ha mennie kell,akkor sincs semmi baj,mert megérted,de amikor buli-buli hátán az már sok.
Egyébként ha hazajön próbálok neki mindent megadni,éreztetni vele,hogy van miért hazajönnie.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!