Engedjem vagy tegyem szóvá? Szerintetek?
Párommal nemrégen kezdtünk távkapcsolatban élni a tanulmányi miatt. Úgy indultam neki az egésznek,hogy mindenben támogatni fogom,nagyon büszke lennék rá,ha meg tudná szerezni a diplomáját.
Pár hét leforgása alatt hihetetlenül megváltozott. Egy héten többször eljár bulizni (előtte jó,ha félévente egyszer),és ami nagyon rosszul esik,hogy úgy érzem,hogy fontosabbak neki a haverok. Ennek az lett a hatása,hogy elkezdtem kimerülni idegileg,rossz kedvem van,sokat sírok. Konkrétan ma is lerázott,hogy elég fura indokkal,pár nappal ezelőtt egész nap fel sem hívott. (Aznap is bulizni ment.) Másnap reggel bocsánatot kért,de nem hiszem el,hogy nem volt 5 perce,hogy beszéljünk. (Megbeszéltük,hogy minden nap fogunk kommunikálni valamilyen formában.)
Nem szeretném "eltiltani" a szórakozástól,nem szeretném megmondni neki,hogy mit tegyen,de valami miatt nagyon megváltozott. Tudom,hogy egy társaság ezzel jár.
Egyébként több éve együtt vagyunk, nem egy kis fellángolásról van szó. Vele képzelem el a jövőmet.
Nem gondolom,hogy 3. személy lenne a dologban,mikor hétvégén hazajön,mindent megpróbálok neki megadni,úgy érzem,hogy sikerül is,és örül is neki.
Nem akarom elrontani a dolgokat. De mégis azt érzem,hogy nem a régi. Szerintetek mit tegyek?
válasza: válasza: válasza:Szerintem is, ne keresd mindig, menj te is szórakozni, vagy legalább mond azt, hogy voltál, és várj, hogy mit fog lépni.
Egy kapcsolat nem működik úgy, hogy te mindent megteszel, a másik meg semmit.
válasza:Ilyen az egyetem..neked persze nehéz, de ő meg belecsöppent egy brutális pörgésbe. Én sem gondolom, hogy 3. személyről lenne szó, egyszerűen élvezi, hogy gólyaként minden felsőéves őt szórakoztatja bulikkal, programokkal.
Ez pár hónap max, aztán úgyis lecseng. Az újdonság varázsa.
válasza: válasza:Az újdonság varázsa, az egyetemi élet eleinte tényleg a bulizásról szól. Majd az első vizsgaidőszak után szerintem visszavesz a bulizásból, főleg ha alapvetően a diploma miatt ment oda.
Szerintem egy alkalmas pillanatban mondd el neki őszintén, hogy aggódsz a kapcsolatotok miatt és megérted, hogy neki most egy új világ tárult fel, de emiatt a régi értékeket (téged) nem kell sutba dobni. Döntsd el magadban, mi az a kompromisszum, ami még belefér, és ha közös nevezőre tudtok jutni (pl. akárhányszor mehet bulizni, de neked fontos, hogy napi 5 percet beszéljetek, ebben alkalmazkodjon ő).
Sajnos mindig "hátországnak" lenni nehezebb, amikor a másik fél van az új helyzetben, őt lefoglalja a nyüzsgés, nem körülötted járnak egész nap a gondolatai.
Találj te is új programokat, hobbikat magadnak, vagy sportolj, mert ha hosszútávon a levertséget érzi rajtad, az terhes lesz neki.
válasza:A legrosszabb, ha szóvá teszed a dolgot. Tudod, az egyetemen éli az ember "azokat a régi szép időket", amit majd a gyerekeinek, meg akár az unokáinak mesél majd. Ne akard tőle ezt elvenni.
Ha visszagondolok, gólyaként én is minden jóban benne voltam és annyi mindent csináltam, mint előtte öt év alatt sem. És hihetetlenül élveztem!
Annyit tehetsz, hogy te is lefoglalod magad. Ne otthon ülj a telefonjára várva, hanem csinálj sok mindent! Elég, ha csak egyszer rájössz, hogy amikor az ember tényleg pörög, akkor bizony nem jut eszébe a barátja/barátnője akár egész álló nap sem.
válasza:Köszi a válaszokat! Nagyon rosszul esnek számomra ezek a dolgok. Ha már most ez van,akkor mi lesz később. (Bízom benne,hogy lecseng.)
De tényleg nem akarom őt bántani,sem beleszólni a dolgaiba. Az csak olaj lenne a tűzre.
Elismerem,hogy rengeteg feszültség van bennem,hónapok óta kudarcok érnek,és emiatt is ki vagyok borulva eléggé. Nagyon nehéz így egyedül,nagyon bezárkóztam,és el vagyok keseredve. De nem szeretném,ha a szerelmünk rovására menne ez az egész.
Mondjuk az is igaz,hogy sokkal több törődésre van szükségem,mint az átlagnak,és ezt ő is nagyon jól tudja.
Nem akarom elszúrni az egészet azzal,hogy most ráförmedek... :-(
válasza:Szerintem a távkapcsolatnak is 2 fajtája van: amikor úgy mész bele, hogy eleve tudod, hogy távol éltek egymástól, de ennek ellenére a vonzalom miatt próba-szerencse alapon megpróbáljátok.
A másik, ami nálatok is van: már együtt vagytok évek óta, van egy csomó közös élmény, együtt töltött napok stb., de egyszerűen úgy hozta az élet, hogy rákényszerültetek menet közben a távkapcsolatra.
A kettő nem ugyanaz, szerintem kár lenne veszni hagyni egy hosszú kapcsolatot a távolság miatt, ha amúgy szeretitek egymást és mindketten fel tudjátok vállalni a nehézségeket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!