Megütöttem, felrepedt a szája, mit tegyek?
Férjemmel hülyéskedtünk, "verekedtünk", amikor elfordultam mögém lopózott, adott egy taslit és elszaladt. Felpattantam, utána futottam és olyan szerencsétlenül találtam el, hogy felrepedt a szája (pedig nekem az a kép maradt meg, hogy tenyérrel az állkapcsát találtam el).
Félreértés ne essék, nem agresszióból történt egyikünk részéről sem, csak túlpörögtük a bunyót.
Most jegeli a száját, nekem meg lelkiismeretfurdalásom van :(
" Az ilyesmi megesik, én egyszer véletlenül lefejeltem barátomat és letört egy kis darab a fogából :/ "
ÖT PERCE EZEN SZAKADOK XDDDDDXDDDDDDDXXXXXDDDDDDDDDDXXXXDDDDDDDXDDDDDXDDD
Talán legközelebb inkább játékból valóban játsszatok, pl. barkochbát vagy sakkot, esetleg puzzle-kirakót.
Én semmiféle vicceset nem látok abbban, ha valaki kezet emel rám, mert az bármilyen viccesnek is van előadva, agresszió (nem is kicsi!). Az agresszió az agresszió - hiába próbálják "humornak" nevezni, az nem lesz az. A humorrá transzforált agresszív indulatok SOHA nem sértenek senkit - ez a valódi humor lényege. Az agresszió, amit humornak neveznek, bizony sért és fáj és megvan a szemét dolog benne, hogy mivel "humornak" nevezik, a másik ember ha megsértődik ezen - és joggal! - még azt is megkapja a nyakába, hogy buta, hogy nincs humorérzéke...pedig a frászt nincsen! Humorérzéke is lehet, de igazsága biztosan van.
Az edzőterembe kéne menni és ott pofozkodni, de ott is megvannak az adott sport kőkemény szabályai - úgyhogy aki egy edzésen "viccből" lekasztana a másiknak egy pofont, az mehetne szépen haza, Mucsajröcsöge-alsóra. Mert ez a szint oda való meg az oviba, a homokozóba.
Kérdező: szerintem beszéljétek meg szépen az esetet, kérjetek egymástól bocsánatot (nem csak szóban, belül is tessék átrágni ám a dolgokat!), jegeljétek egymás fejét-arcát, aztán döntésekte el, hogy ez volt az utolsó ilyen viccelősdi. Egyáltalán nem vicces a másik embert még játékból sem megütni, meglökni, adni neki egy "kis maflást", hanem kőkemény agreszió! És piszokul megalázó annak, aki kapja.
Hát akkor a mi családunkban mindenki agresszív elmebeteg. :)
Nálunk anyu és apu is "csapkodta" egymást poénból (nem, nem agyon verték egymást a szerencsétlen gyerek előtt....), aztán én is "bunyóztam" apuval. A párommal is szoktunk birkózni. Ilyenkor meg néha előfordulnak az ilyenek. :) Mondjuk nekem önerőből is sikerül megfejelnem a falat úgy, hogy huplis legyen a fejem, nem kell ahhoz segítség amekkora szerencse csomag vagyok. De hogy csatlakozzak a sérültek csapatához, a múltkor sikerült úgy megharapnia, hogy folytak a könnyeim (nem apámnak, a vőlegényemnek). Tudom, hogy nem direkt volt, hát ez van. Nem hiszem, hogy mérges lenne a férjed.
Én páromnak milyen lelkiismeret furdalása van! Kis kétbalkezes szegénykém, meg két ballábas, és ha át akar ölelni, meg akar csókolni, bármilyen gyengéd mozdulatot tesz leveri a fél fejem, rám lép, fellök, bőven stb. :D
Ha ezt még fokozzuk egy kis csikizős játékkal... lassan a hulla házban kötök ki. :)
Aki meg kötekedik, az menjen máshova, mi a csudáért zavar titeket, hogy sok pár szeret játszani így is? Nem nektek kell átélni, akkor meg mit érdekel titeket?!
(megjegyezném, hogy ezek nem erős ütésekről szólnak, hanem odalegyintésről csak...)
50 kg se vagyok, ő meg majdnem 90, úgyhogy finoman szólva se vagyok erőfölényben.
Bénán jött ki a mozdulat, ennyi. Kicsit virsli formájú lett a szája, de túléli :)
Egyébként ha agresszióból akarnám bántani, akkor kb két másodperc alatt padlóra küldhetne, egyszerűen mert erősebb nálam.
Szerintem a véletlenül okozott sérülés elég gyakran előfordul. Ő is "bántott" már, pedig nem akart. Mögötte álltam, ő hirtelen megfordult (nem tudta, hogy ott állok) könyökkel fejbevágott.
Reggel a korábban ébredő rendre benézi, hogy hol a másik lába a takaró alatt és rálép.
Sőt, egyszer rosszat álmodott és teljes erőből megszorította a karomat, közben motyogott valamit. Na az fájt is, de amikor felébresztettem, hogy engedjen el, bután nézett. Reggel mondta, hogy rémlik neki, hogy álmában megtámadták és védekezett... :)
Agressziót verbálisan vezetjük le, max kiabálunk. Olyankor soha nincs tettlegesség, maximum ajtó bevágás, de szerencsére ez se gyakori.
Tegnap azért megijedtem, mert nem gondoltam, hogy ennyire látványos sérülést okoztam neki. De túlvagyunk rajta, ő poénkodik, hogy ennyi kollagénre volt pénze, de jövőre már rendesen megcsináltatja a száját :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!