Hétvégéig kell választ adnom, de fogalmam sincs, hogy hogy lenne a jobb, nem tudom mit csináljak?

Együtt élünk barátommal anyujáéknál. Sokat beszéltünk már arról, hogy ő munkahelyet szeretne váltani, mert kevés a pénz. (Én most fejeztem be a sulit, még nem dolgozom.) Szóval, lenne is lehetősége váltani, apujánál, de az viszont 100 km táv innen, és odaköltözni is csak úgy tudunk, hogy 1 kis szobába mennénk, amire rányílik minden más ajtó. Magyarul egy átjáró szoba. Nem tudom hogy mit mondjak neki. Én, szívem szerint nem mennék, mert igazság szerint nem jövök ki jól apujával, faragatlan egy ember, hiába próbálok vele beszélgetni, állandóan bunkózik, ha találkozunk vele. Barátom se túlzottan van oda érte, de ő nem ezt nézi. Én viszont félek. Mert, szakácsnak menne oda, reggeltől estig dolgozna, később futár lenne, szóval rengeteget dolgozna, így se tudunk olyan húde sokat együtt lenni, akkor meg aztán főleg nem. Én se jövök ki jól a családommal, de van egy kistestvérem, akit viszont a világ kincséért se hagynék itt. Nem bírnám elviselni, hogy max csak hétvégente lássam,hisz minden nap megyek hozzá. Ha valamiért nem tudok menni 1 napot, már sír értem. Lényeg a lényeg, iszonyúan szeretem. De viszont barátomat se szeretném visszafogni semmibe, én szeretném hogy jobb legyen neki, hogy boldog legyen. De tudom, hogy nélkülem nem menne, eddig is miattam nem mentünk, különben ő már rég ott lenne. Annyira nehéz. Engem annyira rosszul érint a dolog. Ha mennénk, neki ott is ott lenne a családja, nekem viszont senkim, nem jövök ki a családjának azzal a felével, úgy csinálnak, mintha nem is léteznék. Anyuja viszont szeret, jól elvagyok vele, csak ugye barátom meg ezt akarja megszüntetni hogy le kelljen adnia a pénzt amiért itt vagyunk, mert ott apujánál nem kéne semmibe pénzt adnunk. Én nem szeretném visszafogni az életbe, de akármit is mondok, akárhogy is döntök/döntünk, valamelyikünk így is veszíteni fog.