Kialakulhat újra a bizalom? Mit tegyek, ha még sosem éreztem magam ilyen furán?

két éve vagyunk együtt a barátommal, ő 18, én 19. mondhatni idilli a kapcsolatunk, csak hülyeségeken veszekedtünk eddig, mindketten maximálisan kitartunk egymás mellett. 1 éve csak hétvégente találkozunk, mert eljöttem egyetemre, de ezzel sem volt soha gond.

2 nappal ezelőtt volt a születésnapom, a barátom nagyon jó bulit rendezett nekem, tortával, haverokkal, kaptam tőle egy szexi hálóinget és kiharcolta a szüleinél, hogy aznap este nálam aludhasson. szóval tényleg isteni volt az este.

másnap lejött hozzám,láttam rajta, hogy valami bántja, és mikor kiszedtem belőle, nem tudtam elhinni, hogy ekkora a baj. ugyanis azt mondta, hetek óta rágja magát azon, hogy milyen régóta együtt vagyunk, hogy ő fél lekötni magát, nem tudja, hogy mi legyen. sejtettem, mi lesz a dolog vége, de csak nem mondta ki, én meg ilyen derült égből villámcsapás kategóriában pislogni is alig bírtam a meglepetéstől. aztán mikor már egy órája húzta a dolgot, rákérdeztem, mit is akar ezzel voltaképp... azt mondta nem tudja.

fél egyrészről, de nem akar elveszteni, mert nagyon szeret. és ha most elmegy tőlem, akkor később már nincs rá garancia, hogy újra együtt lehetünk. mert tökéletes vagyok neki, olyan, akit feleségül venne, gyereket akarna tőle... de ettől fél. viszont elhagyni sem mer. aztán elmondtam, hogy én hogy érzek, hogy szeretem őt, és nem tudom elengedni, ha még szeret. körülbelül másfél órát beszélgettünk erről, felváltva kisírtuk magunkat, míg végül azt mondta nekem: nem éri meg ezt csinálni, maradjunk együtt, túl sokat veszítenénk, hisz szeretjük egymást.

talán meg kellett volna nyugodnom, mégis végigsírtam az éjszakát. ma délelőtt eljött hozzám (hogy kikísérjen a vonathoz), azt mondta, örül, hogy tegnap ilyen őszintén megbeszéltünk mindent, mert lehet, hogy csak ennyi kellett neki, ettől megszűnt a dilemma és már látja, hogy engem akar, minden áron.

örültem is neki valahol, igen ám, de azt figyeltem meg, hogy amikor próbált hozzám bújni, reflexből elhúzódtam tőle, ami magamnak is nagyon fájt, így folyton csak sírni tudtam ettől. azt mondta, ezt megérti, hisz most csalódtam benne, és nagyon fáj neki ez a reakció, de tudja, hogy most nem érdemel jobbat, és segíteni fog, hogy megint meglegyen a bizalom a kapcsolatunkban.

és ilyenkor mit kell tenni? ha szeretnék benne bízni, de nem tudom, hogy fel merjem e vállalni, hogy szeretem, mert nem tudhatom, mikor mond megint ilyet? hogy mi ez az üresség érzés ha nincs velem? és akkor miért fáj mégis, ha itt van?

szeretem őt, ezért ha 100an állítják se fogom elhagyni, mert egyben a legjobb barátom is, és nélküle csak fél ember lennék. de mégis? mikor lesz vége ennek a bizalmatlan állapotnak? vagy hogy legalább megszűnjön ez a félelem érzet? mert így még tanulni se tudok a vizsgákra...

előre is köszönöm.