Közös kassza? Hogy mondjam meg neki?

A sárga csekkekel a kezedben ülj le vele számoljátok össze a végösszeget ketté osztd és a kezébe nyomod a részed

nyugodtan közlöd vele mostantól a számlák felét fizeted és 2 hetent nagybevásároltok egyszer te majd ő fizet.

2 fő háztartásra elég 2 hetente vásárolni és húsos kaja csak a hétvégéken. Hétközben 2 fiatal gyerek nélkül ehet szendvicset, virslit, halkonzervet, rántotákat, olcsó párizsi májkrémből melegszendvics, levesek, néha fözelék.

Ételrendelés 1 hónapban 2 3-szor.

Nálunk hasonló a helyzet, csak kevesebb a jövedelmünk (nekem 20, neki 180 körül). Nem beszéltük meg a közös kasszát, hó elején bevásároltam, aztán mikor elfogyott és kellett vásárolni megint, akkor szóltam, hogy kicsim elfogyott a pénzem, légy szíves add kölcsön a bankkártyád.

Ja és persze nálunk is áll, hogy én elvagyok a 200 Ft/kg-os almával, de neki kell a 300 Ft/db-os mangó. Simán belátta, hogy én ezt képtelen vagyok finanszírozni.

Kérdezd meg tole nyugodtan, mit szól hozzá. A párod szintén felnott ember, tud nemet mondani, ha nem tetszik neki, akkor pedig más megoldáshoz kell folyamodnod. Az a normális, amit egy kapcsolatban mindkét fél annak tart, nem a gyakorikerdesek válaszolóinak a véleménye. Szerintem, ha felhozod neki, igent fog mondani. Értelmes ember, szeret téged és telik rá, hogy mondjuk még 50 000-et erre áldozzon. Remélem találsz majd te is egy rendesebb munkát, hogy ne érezd magad ennyire kiszolgáltatottnak.

Azt viszont sose várd el egy pasitól, hogy majd felajánl vagy kitalál valamit, csakis, de csak abból értenek amit egyértelmuen kozolsz, a célozgatások, az utalások, az egyértelmu utalások nem mukodnek, csak az egyenes beszéd.

Majd írd meg mit mondott.

Teljesen ledöbbentenek a válaszok! Ezért van annyi válás! Az emberek nem egységként gondolnak magukra és a párjukra, hanem úgy, mint aki véletlen melléjük került, és akkor már jólérzik magukat, de semmi több. Szerintem ez nincs rendjén. Mert innentől semmi komolyabbat nem várhatsz tőle.

Ha valaki a párom, akkor közös vele az életem, a sorsom. Ha már összeköltöztem valakivel, akkor tisztában vagyok az anyagi lehetőségeivel, és elfogadtam azokat. Két lehetőség van: vagy lejjebb adom az igényeimet, vagy közösnek vélek mindent kettőnkkel kapcsolatban.

Ha van enyém-tied, akkor az nem egy egység, csak két különálló ember egy lakásban, egy ágyban, külön döntésekkel, külön érdekekkel (hiszen a kisebb keresetű érdeke a spórolás, a nagyobbé a kényelmes és élvezetes élet), és a külön érdekek nem férnek meg egy tartós, együttélős kapcsolatban.

Bocsi, de én így látom.

Nem olvastam végig a kommenteket lehet más már leírta:

Ne célozgass, ne szenvedj. Ülj le vele és beszéld meg, hogy nem bírod, szeretnél közös kasszán lenni, de ne aggódjon ez nem azt jelenti, hogy elköltöd a keresetét cipőre meg sminkre :) Én mikor összeköltöztem a férjemmel (akkor még csak barát) előre megbeszéltük hogy akkor közös kassza, pedig én akkor csak diákmunkát végeztem (30-40ezer havonta).

Nem az a probléma, hogy közös kasszát szeretnél, mert ez együttélésnél természetes. Nem testvérek vagy szomszédok vagyunk, hanem egy pár akik együtt építik a közös életüket, ki-ki milyen arányban, de részt vállal ebben.

A probléma itt az, hogy nem tudtok leülni, őszintén megbeszélni a problémáitokat. Pedig hidd el, ennél sokkal nagyobb gondokkal is szembe kell majd néznetek a jövőben. A közös kassza kérdése az első kellett volna, hogy legyen amit megbeszéltek összeköltözés előtt. Nem a függöny meg a szőnyeg kiválasztása a legfontosabb.

Mi is így kezdtük a férjemmel, és nálunk is ez volt a probléma. Én kb. feleannyit költöttem, mint ő, de ugyanannyit fizessek be a kevesebb pénzemből... egyszerűen nem lehetett megoldani.

Le kell ülni megbeszélni. Egy jó kapcsolatban nincs ciki téma. Mi azóta már közös kasszán vagyunk, megbízunk egymásban, a nagyobb kiadásokat megbeszéljük, egyébként meg mindkettőnk igyekszik hozzátenni, ahogy tud.