Ez már fóbiának számít a páromnál?

A függőség teljesen más, az gyakorlatilag indokolatlan túladagolás. Nem mindegy, hogy mit szed, milyen mennyiségben és hogy mennyi a felelősségtudata annak, aki felírja.

Az, hogy hogyan változott az állapota, te nem fogod látni és lehet, ő sem veszi észre. Ha ezek a gyógyszerek úgy hatnak, hogy valami gyökeresen megváltozik, akkor az ránt magával mindent és zombi lesz a párod. Viszont lehet, 10 helyett csak 8-szor lenne rosszul és 7-es intenzitás helyett csak 6-os lenne, ami főleg annak eredmény, aki szedi, mert kívülről az látszik, hogy még mindig sz*rul van. Az alkalomszerű szedés meg megintcsak azt igazolja, hogy nem függő volt, hanem valamit érzett, amikor bevette. Ha csak placebóként is, de tuti hatott, különben eszébe sem jut. Egyébként az, hogy hány tabletta, kb. semmit sem jelent, az előbb említett xanaxből is van 0,5 és 1mg (sőt xanax SR 2mg), az egyiktől egy normál szervezet lenyugszik, a másiktól kifekszik 12 órára.

Ha mellékhatása van ezeknek, akkor vagy sokat kap vagy nem megfelelőt, ezt jelezni kell orvosnak, ha ragaszkodik hozzá, akkor meg azonnal le kell lépni és keresni mást. Csak fizetős orvoshoz vinném, az sztk-s használhatatlan és begyógyszerezné, amit ha elfogad és utána kiderül, hogy sok, hónapokig tarthat, mire le tud jönni róla. Aki fizetős, az nem szórakozik a beteggel (általában). Komolyan, legalább egy konzultációra érdemes elmenni, akár közösen is. Sokszor az első ingyenes.

Azért jártatom a számat, mert végigcsináltam ezt az utat egy szorongásos pánikbeteggel, mellette volt egy kis OCD és ha az elején komolyabban vesszük a dolgot, akkor talán nem lett volna a kapcsolatunk totálkáros pár év után, de későn kapcsoltam, hogy ehhez egyedül kevés vagyok. :(

Hú, nagyon-nagyon elnézést kérek, hülye vagyok, ahelyett hogy kérdeztem volna, rögtön elképzeltem magamban, hogy mi lehet a helyzet, és nem volt igazam. Amit leírtál, a borderline betegektől hallottam sokszor és náluk egyetlen megoldás volt, hogy hiába voltak felnőttek, nem adták a kezükbe a gyógyszert, hanem szigorúan családtag adagolta ki, mert amikor kiborultak, tekintet nélkül mindent lenyeltek, nem csak nyugtatót, mindent. Mondjuk az apja kész röhej, félelmetes, hogy valaki ekkora idióta legyen.

A lehető legjobban cselekedtél, ez a fajta szedés ha jól tudom, már abúzusnak minősül, még akkor is, ha nem károsítja a szervezetet.

Huhh, nem példabeszédet akartam mondani, csak tapasztaltam, hogy a megfelelő gyógyszer a megfelelő adagban javíthatja az életminőséget, de hát nem így, nem ilyen feltételekkel és nem ilyen háttérrel.

Hihetetlenül erős vagy! :)

Ebben a helyzetben én alkalmazkodtam, mármint hiába tűnik hülyeségnek, ami a másiknak fontos, ráhagytam és segítettem benne, hogy ne akadályozzam. Nem tudom, neked sikerült-e csökkenteni ezeket a dolgokat, én nem voltam rá képes. Viszont ha romlik és megint szakemberhez kell fordulnotok, mindenképpen részletesen el kell mondani a hátteret a gyógyszerekről, alkoholról és a visszaélésekről, mert így valószínűleg nem fog kapni semmit, kivéve ha veszélyben van az élete.