Ez már fóbiának számít a páromnál?
Van 1-2 (vagy több...) furcsa szokása. Pl. betegesen fél, hogy majd míg távol vagyunk, leég a lakás. Hajat szárítanom csak órákkal indulás előtt lehet, mert ő kiteszi még hűlni a szárítót az erkélyre... A vasalót is. Dohányzik, minden munkanap leviszi az épület előtti kukába a zacsiba csomagolt csikkeket, és ott dobja el, nehogy kigyulladjon az erkélyen lévő hamutálba. Az összes zacskót elhasználta már erre... Hiába mondom, hogy nem fog a több órája elnyomott csikk újra meggyulladni, akkor is csinálja. A gyufát is vízbe mártja és esetleg másnap ki is lehet dobni a kukába...
Van akkor az anyagcserés mániája, hogy úgy mondjam. :) Képes végigaggódni a napot, ha nincs széklete, ha van, akkor az a baja, hogy miért sok van... Fél úgy munkába menni, mert hogy majd ott elkapja a hasmenés, beveszi gyorsan a hasmenés elleni bogyót...
Azt is napjában 5-ször megkérdi, nincs-e "olyan" szaga. Azaz, úgy hiszi, ha elvégzi a dolgát, utána attól bűzlik... ez elvileg onnan ered neki, hogy kisiskolás korában az iskolában bekakilt és csúnyán kinevették a társai.
Így mindez felsorolva talán viccesen hangzik. Többnyire nem is parázok ezen, de valahogy érzem, hogy nem egészen normálisak ezek a dolgok... Szeretem őt, félreértés ne essék és már elfogadtam ezeket a dolgokat. Csak érdekelne, másnak is van hasonló ismerőse. És hogy kezelik ezt?
Egyébként ő férfi, 27 éves.
válasza: válasza:Valamennyire inkább tompultak a dolgai, durvábbak nem lettek, mióta együtt vagyunk, illetve hogy együtt is élünk. Én biztos vagyok benne, hogy a szorongásának oka az apja. Nehéz gyerekkora volt, végig kellett néznie, ahogy az apja bánt az anyjukkal (ordibálás, néha verés), illetve, hogy a szomszéd nővel nyilvánvalóan viszonyt folytatott, ezt ő kisgyerek fejjel felfogta. Volt rá példa, hogy az apja az orra előtt csapta be a kocsiajtót és vitte ide vagy oda annak a nőnek a gyerekét, őt meg levegőnek nézte. Korábban volt pszichiáternél, mivel komoly lelki gondjai voltak, öngyilkos is akart már lenni.
Mióta velem él, leszokott a nyugtatóról is. Megértettem vele, hogy nincs rá szüksége.
válasza:Tudnátok esetleg ezzel kapcsolatos tanulmányt ajánlani? érdekelne a dolog, hogy segíthessek neki!
a szociális félelmeket említette valaki. Nos, ez is megvan nála... remeg és nyugtalan, ha munkába kell menni. még jobb eset, hogy ugyanott dolgozunk és egy műszakba, így támogatom. nagy nehezére esett ilyen sok embert foglalkoztató munkahelyre menni dolgozni, mint a miénk. (mikor megismertem, munkanélküli volt; végül eljött oda dolgozni, ahol én vagyok)
a tömeget nehezen viseli, sokat hajtogatta korábban, hogy ő olyan helyen rosszul lesz, de mostanra már azért megszokta, a tömegben állás meg az ilyesmi már nem olyan nehéz neki, inkább csak elindulni oda... olyankor parázik igazán.
válasza:a hamutartóval nálam is ez van :D de nem ennyire súlyosan, az erkélyen kinn merem hagyni :) de indulás előtt legalább félórával nem gyújtok rá :D
és mindig visszamegyek megnézni, becsuktam e az ajtót...haha
válasza:amit 19:58 -ban írsz - az apjáról - az elég, hogy egy érzékeny léleknél így bezavarjon - amit írtam, morális bajt lát - de mivel kicsi az egészet csak érzi, nem érti -és ez okozza a traumát -
Persze, mondhatnánk, sok ilyen van, mégse lesz beteg- de minden helyzet más-más, más az érzékenység.
A megszégyenítés még rá is zúdult minderre.
Erre természetesen nincs gyógyszer, csak lefojtósszer, ami nem jó, nem megoldás.
Egy jó szakember,pszichológus által ezeket a szorongtató érzéseket meg tudja érteni-és ezáltal múlik el, oldódik ki.
válasza:Nem láttam még olyan kényszerbeteget, akin tudtak volna segíteni, viszont érdemes lenne elmenni megint pszichiáterhez. Nem elsősorban terápiára, hanem gyakorlati segítségért, aki konkrétan a ti esetetekre tud valami olyan módszert, amivel könnyebbé lehet tenni a hétköznapokat. Ez könyvből szinte reménytelen, de azért olvass el párat.
Amúgy ez nagyon durva "Megértettem vele, hogy nincs rá szüksége."
Komolyan, ezt honnan tudod? Nincs rá szüksége? A nyugtató az csak egy elnevezése az általában benzodiazepin hatóanyagú gyógyszereknek és nem arra van, hogy lenyugodjon. Az agy olyan, mint egy csatornahálózat és aki beteg, annak itt-ott eldugul, ez a sz*r, amit nyugtatónak hívnak, segít szabályozni az agyi hormonokat és az a cél, hogy a lehető leginkább hasonlítson a normális emberekére. Igen, van olyan, akinek pl. antipszichotikummal eltérítik az agyát, hogy higgadjon le, de ez nem az a helyzet. Pont hogy normalizálják.
A pánikbetegeknek is szoktak 0.25-ös (legkisebb) xanaxot adni, néha csak egy felet, mert segít elkerülni a rohamot...
Kérlek ne legyél már orvos.
Durva vagy nem durva, én nem akarom, hogy fiatalon gyógyszerfüggő legyen. Tudom, az ilyen gyógyszer mit okoz, édesanyám évekig volt először alkohol, majd nyugtatófüggő. Páromnak régen írtak már fel olyat is, amitől elaludt középiskolában órán... Ismét tápoldatot adott a szorongásának, hisz arra kelt, hogy röhögnek rajta, mert nyálcsorgatva alszik...
Mióta velem van, elég ritkán szedte, mondhatom, hogy alkalomszerűen. Épp ezért láttam, hogy ez nem rendszeres szedés, szóval napi 1 tabi pl. Így gondoltam, hogy elhagyható. És mily érdekes, mióta együtt élünk, nem szedi és nincs baj. Nem lett idegesebb vagy szorongóbb.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!