Mit lehet ennyi feszültség ellen tenni? (nagyon hosszú, de a többi lent)

páromnak címeztem a levelet, nagyon hosszú, és talán zavaros-mert már nekem se világos amit itt zajlik-.

amit bemásolok arról szeretnék valami olyan választ kapni amiben leírják más jóval összeszedettebb gondolkodásúak, hogy most mit csináljak, hogy a helyzet ne legyen ennyire kritikus? minden benne van a leírtakban, és nehéz így élnem velük. 3-an vagyunk egy lakásban. vannak még más fennakadások is, de lelkileg ezek bántanak (minket) a legjobban.

az nincs a levélben, hogy Kati(párom édesanyja) 25 éve egy nem dolgozó, részeges, bunkó, mindenkit elutasító emberrel él(t) együtt. elküldtük a lakásból, mert részegen elég sok bajt okozott-rontgált, kiabált, sírtunk miatta, de nemv otl verés, csak szimplán a látvány és hangulat-. hétvégente találkoznak, és megvan győződve Kati, hogy a volt férje még most is odavan érte, és szívből szereti őt. ha itt volt Pityu(volt férje) azért sírt-mert ugye ivott-, most nincs itt és hiányzik neki, ezért sír.

senki s érti miért vannak együtt. hisz a férj a nő pénzét költötte vagy 20 évig cigire, alkoholra..

na, a többi pedig arról szól, hogy nekem milyen a kapcsolatom Katival.

Valaki elmondhatná, mit csináljak?! és Párommal hogy segíthetnénk egymáson.

figyelj. a te anyud nem ismer-téged, mindent a nevelésedből adódóan csinálsz meg, nem pedig mert olyan baszott jó lelkű vagy. mindenki seggét kinyalod jobbról-balról, ahogy épp jól esik neki. szinte ez részedről megalázkodás, hogy mással ennyire készséges vagy. sosem fognak valakinek tekinte, és anyád csak az édes, aranyos, örökkön örökké szeretere méltó fiát fogja látni. édes álom, mit ne mondjak. csak nekem nem fáj a valóság? én merem csak elmondanod neked? miért olyan nehéz úgy kezelni az embert ahogy ő azt megérdemli? miért kell hogy esténként taknyom-nyálam összefolyjon ő miatta? nem értelek téged és anyukádat sem. a szeretetet olyan arányban és mértékben adja az ember a másiknak, ahogy ő viszont kapja. és nem, én sosem fogok erőt venni magamon és bárki alá benyalni, hogy kedveljen, mert tiszteségtelen dolog. nem kell protekció, hogy valaki csak jókat mondjon és a képembe vigyorogjon miközben legbelül elképzeli h pofon basz egy lapáttal. én szeretem az egyenességet. csak én azért nem mondok anyádnak bármit is, mivel nem tartom érdemben alkalmasnak erre. ő egy senki, még mindig. érdemtelen, lényegtelen és még le is nézem ahogy lehet. a tiszteletet miért adjam meg egy gonosz 2 színű embernek? hol mutatt példát ő nekem?

és még annyit, hogy én vagyok a másik feled, a párod, tudod akivel leakarod élni az életed.

(mellékesen: anyád jelenléte már akkor irritál, hogy tudom 10 perc múlva haza ér. előre szar, hogy azt a rohadt puszit kell adnod, hogy olyan kérdéseket kell feltennem mintha annyira érdekelne a napja, vagy hogy fáj a baszot lába. tőlem el is törhetne, mit érdekel az engem?! )

a lényeg amit kiakarok ebből hozni, hogy rosszul csinálod-nem jó úton haladsz-, ha továbbra is anyádhoz mész magyarázkodni mit értett félre.

neked nem fáj, hogy engem szid vagy becsmérel? hogy képes bármilyen ismeretség nélkül így beszélni velem?

te pedig...... csak nézel, mint a hülye gyerek. anyádnak sosem mondanád meg, hogy: fejezd be, miért kell Lillával folyamatosan így beszélni? miért érdemli ezt ő ki? mire jó, hogy feszültséget generálsz és ő is vissza fog szólni?" sosem mondanád ezt. ó, persze, most belerögzül az agyadban ÉS fogadni mernék(:D!!!!:D:D), hogy 1 héten belül, ha hasonló eset történne akkor egyből mondanád(vagy épp nem, mert ezt mondtam most;D :DDD).

érdekes ember vagy te is. én seggem is nyalod. nekem szeretet kell, amit nem azzal adsz meg hogy minden vágyam, óhajom, sóhajom teljesíted azonnal-ezt hívom megalázkodásnak, és gyengeségnek-.

anyád elfog üldözni, nem csak itthonról, hanem mellőled is. mindig csak téged ringat a kebelén, még 20 éves létedre is. ez neked nem ciki? persze, hogy nem az- te mindent olyan egyszerűen fogsz fel-. és nem azért, mert férfi vagy. semmin se gondolkoztál el, szerintem lassan épp itt lenne az ideje, hogy fel vedd a ritmust a szaros élettel vagy épp velem, ha mellettem szeretnél tényleg élni. bár semmi se kötelező, és muszáj, te döntésed mit akarsz az élettől.

ha anyádon múlna a barátnőd, szerintem egy kellemes, vicces és igazán fordulatos életre ne számíts.

különben is néha úgy érzem, mint arra nevelne anyád, hogy neked feleljek meg? miért is? miért is van erre szükség? a társam nem a tanítom, nem egy halálos betegség, amivel együtt kell élni és terápiára járni h ne pusztuljak meg idő előtt. azért én elég szabad-akaratú és öntörvényű vagyok-ami szerintem koromhoz képest nem abnormális-, hogy eldöntsem kivel hogy viselkedem, mégha a saját érdekem múlik is ezen.

tehát szeretnélek megérteni, és szeretném, ha elmondanád miért vagy ilyen amilyen, és miért nem mersz 20 évesen -szintén a makacs(és fura, de egyben gyenge) természeted ellenére igazán őszintén elmondani bárkinek ami a fejedben vagy a szíveden van és akár még nyomja is...-

ezekre mind írhatsz, vagy ha hazaértél, akkor beszélhetünk erről. de akkor kérlek hogy olvasd fel a levelet és úgy beszélj.

még mindig nem hiszem el-én hiszem h több vagy ennél- hogy ilyen egyszerű és gyenge ember lennél...